szerda 12 dec. 2018
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
  • default style
  • blue style
  • green style
  • red style
  • orange style
Share to Facebook Share to Twitter Share to Linkedin Share to Myspace Share to Delicious Share to Google 
AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

Az ár tartalmaz: 2000 db lövedéket, airsoft fegyvert, védőmaszkot, a ruha bérlés további 1000,- Ft! Az akció érvényes 2016. június 1-ig!...

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

Szervezz baráti társaságból csapatot és jelentkezzetek be játszani hozzánk!...

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Minden vasárnap szeretettel várjuk az airsoftos játékosokat! Kérjük jelentkezzetek be telefonon, ha felszerelés igényetek van!...

Nyomtatás

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

Sanyi befordul a kereszteződésbe, én meg bőszen integetek, hogy álljon meg azon az oldalon, mert csak beugrok és máris suhanhatunk. Akciómnak az lesz az eredménye, hogy majdnem leáll a forgalom, de Sanyi tapasztalt Lada drájver és már a parkolóban is van. Megosztom vele tegnap esti baklövésemet, hogy Botinak csupán egy órával mondtam későbbi időpontot, úgyhogy Csepelen vennénk fel. Jó a stressztűrése. Máris szervezi át a kocsi belsejét. A díszkört követően haladunk tovább a Corvin felé, ahol egy villogó rendőrautó után állunk meg. Tom már bent is van, irány Szentendre!

A kapuba befordulva máris feltűnik, hogy bizony itt a szokottnál nagyobb a nyüzsgés. Közvetlenül a kapu után vár a regisztráció. Jobb híján a Legénységi szállás felé állunk meg. Kutyafuttában üdvözölünk pár ismerőst, meg csapattagot, aztán gyorsan kidobáljuk a cuccainkat és a kocsi mellett megkezdjük az öltözködést. Köztudottan ez a készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy ez idő alatt felszállna velünk egy légi szállítójármű, a többieket kideszantolná és visszajönne, mi meg akkor kérdeznénk meg, hogy hol kell kiugrani, amikor már mossák a gépet. Az teljesen természetes, hogy ekkor kell megcsodálni a csapattagok és a legközelebb állók új szerzeményeit: Ruger Super Hawk, AKS-74U - valódi fautánzatú fával -, golyóálló mellény replika - kilós gumihab béléssel és sodronyerősítéssel -, meg a WA2000, amit amúgy is megcsodálunk minden játékon.

Míg cihelődünk, lezajlik egy csoportkép, egy csapatosztás, meg a megkülönböztető jelzésekről valami diskurzus. Afgánok leszünk Allah és a szervezők kegyelméből, aminek örömére meg is konyharuháznak. Eleinte erős ellenérzéseim támadnak, hogy egy konyharuhát kössek a nyakamba, de utólag rá kellett jönnöm, hogy ez a megoldás egyszerűen zseniális! A bokrok alatt kúszva dicsértem Józsit, meg az összes rendezőt, hogy mekkora eszük van! Olyan szépen és egyértelműen meg lehetett különböztetni a két csapatot, hogy baráti tűz szinte nem is volt.

Rajokba rendeződünk, mi vagyunk a hármas. Végignézek kicsiny csapatunkon, ami erősen úgy fest, mint egy militáns alakulat, akik két-három kontinenst magába foglaló konfliktus aprócska fejlődő országának önkéntesiből állt volna össze. Van itt minden: hentes gyerek M4-el, doktor néni rövidnadrágban, rövid kalával, iskolakerülő német cserediák G36C-vel, eltévedt kommandós talpig feketében, dezertált amerikai ejtőernyős AT digital álcázással és két tétel tigrismintás terepgúnyába bújt mesterlövész. Megjegyzem, én meg úgy nézek ki, mint egy újzélandi vegyvédelmis, aki elcserélte a gázmaszkját.

Minden szükségest összeszedünk és elindulunk a kezdőpontra. A visszaállónk a Lövészárok mellett került kialakításra. Egy álcaháló alatt lehet menedéket találni a tűző nap elől. A feladat úgy szól, hogy adott egy hadúr, Geronimo (bin Laden), akit meg kell védeni az amerikaiaktól. Rajonként kell egy rádió, meg egy felcser. Valamilyen véletlen folytán Balázs lesz a rádiós és egyúttal a rajparancsnok is. Zoli pedig megkapja az orvosi állást, hátha két fegyverrel a hátán elbírja még ezt a terhet is. Squad leaderünk elvonul Geronimo bácsival, hogy megdiskurálja a feladatot. Kisvártatva jön is vissza nagy boldogan, és lobogtat egy térképnek látszó tárgyat, amit nem is fél használni, és úgy tűnik, még érti is. Körülálljuk, és máris kezdődik a fejtágítás. Itt vagyunk az F ponton, innen elmegyünk a M-re, aztán a G-re, ahol harcállást foglalunk, ha meg nem tudjuk megtartani, akkor vissza M-re, ahol a négyes raj védekezik. A piros terület a K, meg a J, ezek tiltott területek. Oda nem lehet belőni, se onnan kilőni. Az amcsik meg az E pontról indulnak.

Elindulunk. Útközben lefordítjuk magunknak, hogy melyik pont mi is lehet. Az amcsik a Tankmosó épületétől indulnak. A Tankmosó felé vezető út derekánál kell beásni magunkat. Ha meg gáz van, akkor megyünk vissza a kereszteződésbe. Egyedüli kérdés már csak az marad, hogy hol is lehetnek a piros területek, meg a játéktér határa? Kicsire nem adunk! A nagy pedig nem számít…

A lőállást elfoglaljuk, aztán a sznájpereink vagy egy bő fél órán át szóval is tartják az amcsikat. A kisebb, nagyobb kiáltozásból lehet következtetni, hogy van kire lőniük. A négyes rajt előre rendelik velünk egy bozótba. Még egy fél órát ücsörögünk, aztán parancsnokunk vezetésével átsétálunk a tiltott zóna határán, mondván, hogy ott dolgunk lesz. Nem lett. Vissza is sétáltunk. Másik mesterlövészünkkel együtt felült a dombtetőre. Időközben nála landolt a maradék rádiónk is. Lassan felszivárgunk a töltés tetejére, hogy legalább lássuk, mi történik. Szemből próbálják megszórni a dombot, de ehhez nagyon messze vannak. Kisvártatva kiszúrok egy komplett amerikai rajt, hogy a labirintus ablakán másznak ki az épület mögé. Újabb várakozást követően lekászálódunk a töltésről és átsétálunk a Víztisztítóhoz. A Labirintus előtt van némi mozgás.

Rajparancsnokunk odafelé eltűnt a bozótosban. Az út túloldalán nincs emberünk. Ezen az oldalon a bozótos a miénk és az utat is fogjuk egy mesterlövésszel. A felcser sincs valami jó bőrben, egy kicsit „vitaminhiányos”. Mindenki legjobb tudása szerint próbál helyezkedni és megtalálni a neki való posztot. Elindulok az út túloldalára a komlóval, galagonyával és csipkebokorral vegyes, sűrű rengetegbe. Szerencsémre akad mellém tűzpár is Tom személyében.

A bozótos belsejét behálózzák a vadcsapások. Kitömött málhamellényben nem a legideálisabb itt mozogni. Óvatosan haladunk, hogy rajunknak védhessük a bal oldalát. Rövidesen dolgunk is akad. Az út töltésének koronavonalán túl szórvány lövöldözés veszi kezdetét. Mutatom tűzpáromnak, hogy előttünk ketten mozognak. Lehúzódunk a bokrok takarásába. Kisvártatva két alak jelenik meg előttünk. Az ellenfél megkezdte a rajunk bekerítést. Az első kilép a növényzet takarásából és semmivel sem törődve, megy az út felé. A második még takarásban van. Kivárok, hogy előbb a hátsót lőhessem le, mert akkor lesz időm még célozni. Sajnos az útra felkaptató tüzet nyit a rajomra, így nincs választásom, válaszként lövök. Talált. Már a másikat sorozom. Szerencsére még nem tudja, hogy merről kapja az áldást. Rövid sorozat, de csak nem kapok visszajelzést a találatról. Pozíciót váltok. Ha visszavonulna, akkor az enyém, ha előre menne, akkor Tom veszi kezelésbe. Felém indul, enyém. Rövid tűzharc után győztesen és sértetlenül indulunk tovább. Fent még folyik a küzdelem. Folyamatosan jár a szemünk és hallgatózunk. Felmászunk az úthoz. Balra a Labirintus, jobbra a Víztisztító, előttünk meg a cserjés, ahol a rajunkat hagytuk, de most csak az ellenfél katonái mutatják magukat. Itt hagytak egy szó nélkül. Kióvakodva két alakot látok. Úgy érzem, hogy fegyverem és pontosságom nem a legjobb ide és túl nagy feltűnést keltene. Tom pontosabb a G&G HK416-tal, így ő megy lőre. Az első amcsiról ki is derül, hogy már halott, csak nem használja rendeltetésszerűen a narancssárga kendőjét így kap találatot bőven. Tom megindul, én követem. Amíg az út vonalán halad, addig én a bozótost pásztázom. Egymás után adják meg a találatokat. Az egyik csapás elején lehúzódok. Oldalról pont felém tartanak a kiállók és ebbe a kavarodásba sétál bele épp egy amerikai. Benne van a célkeresztben, de a sok csellengő miatt nem vesz észre. Amikor tőlem 3 méterre ér rákiáltok: DOBD EL! Ugyan majdnem szemben vagyunk, de becsülettel megadja. Lassan már egy egész rajt szedünk le, aztán megakad a lendületünk. Az egyik bokor alatt kilesve egy sisakos alakot látok feküdni, még nem sejti, közel a vég. Egy lövés a sisakra, egy nyaktájékra. Megadja. Feltartott kézzel fekszik. Tőle jobbra mozgást látok. Remélem, nem akar elmozdulni. Vagy ötven centire tőle küldök előre sorozatot. Nincs találat. Aztán még pár hosszabb sorozatot is. Hiába látom a nyiladék végén mozgó alakot, nem kapok visszajelzést, hogy eltaláltam volna. A feltartott kezűtől balra is mozgást látok, így most a bal oldala mellett ötven centivel húznak el a BB-im. Nem irigylem. Becsülettel alakítja a halottat és bőszen lengeti kezét. Tom szintén egy bozót mögül próbálkozik, néha egy, két rövid sorozatot küld előre, de neki sincs szerencséje. Ketten beszélgetnek a bozót túloldalán és velem szemben még lapul az előző. Rövidesen társaságot is kapunk egy fotós személyében. A pillanatnyi zavarunkat kihasználva az ellenfél támadásba lendül. Kapok egy bozóton átszivárgó BB-t. „TALÁLAT!” Aztán… „Halott kimegy!” Gyakorlatilag a rajunktól elszakadva, az ellenfél területén nincs sok értelme felcserért kiáltani. Rövidesen Tom is az én sorsomra jut, és harsányan nevetve pózolunk a fotósnak.

Battyogunk a visszaállóra, amikor egyszer csak meglátjuk s a rajunkat. Ott heverésznek egy bokor alatt a tiltott zóna határán. Imaszünetet tartanak, meg Zoli rosszul lett a napon. Rajparancsnokunk bement a sűrűbe. Kérdezzük, hogy miért hagytak ott, meg hogy most mi lesz? Bevallásuk szerint mindannyijukat kilőtték, ráadásul kiabáltak nekünk, hogy vonuljunk vissza. Előre meg nem határozható ideig még ott szándékoznak feküdni az árnyékban. Mivel épp szomjan halunk Tommal, így elvonulunk feltámadni a visszaállóra. Taki fia Boti is velünk tart. Legnagyobb meglepetésünkre Geronimo jön velünk szembe és olyat szól, hogy az amcsik elvitték az Autós pályát. Rövid diskurzus során kiderült, hogy rajunkat a Kábeldobos pálya fölé fogja rendelni, ott lesz a találkozó, aztán lezúzzuk a hitetleneket.

Készleteinket feltöltve újra a Víztisztító felé vesszük az irányt. A bázison volt szó arról, hogy megtréfáljuk a jenkiket és áttelepülünk a Labirintushoz. A hármas és a kettes raj maradékait elérve újra nekiindulunk, hogy a Dzsungelt, aztán meg a Labirintust is bevegyük. Rajparancsnokunk újfent eltűnik, így saját kreativitásunkra támaszkodva előrenyomulunk a kerítésig. A Labirintust elérve Tommal bemegyünk, hogy ellenőrizzük. Mire végeztünk a helyiség átvizsgálásával rajunk már nincs sehol. Ismét otthagytak. Jobb ötlet hiányában kényelmes sétában nekiindulunk, hogy az Autós pálya felé meglepjük az amcsikat, vagy megtaláljuk rajunkat. Az úton sétálva konstatáljuk, hogy a Tankmosó utáni épületnél még hárman álldogálnak, a többi meg az Autós pályánál gyülekezik.

Tom! Most mi a fenét fogunk csinálni? (Érződik egy tapasztalt csapatkapitány hiánya). Előttünk vagy negyvenen vannak, mögöttünk meg hárman. Aztán csak megyünk tovább… A csoport beszélget, láthatóan nem törődnek velünk. FEGYVERT ELDOBNI!!! Akkor jobb nem jutott eszünkbe. Nem is aratunk ezzel osztatlan sikert. Kapásból kioktatnak, hogy ez a visszaállójuk, meg hogy azt nem lehet támadni. Végül vállvonással intézzük a dolgot. Ha ott dekkolnánk, akkor nem lenne játék, pedig jó ízes kis csetepaté lóg a levegőben. Ahogy elhagyjuk a gyülekezőket és belépünk a tiltott zónába egyszer csak BB-k pattognak a hátunkon. Csodálkozva nézünk vissza. Egyrészt nem ildomos kijönni a visszaállóról, ha az fenyegetett, másrészről a piros zónában nincs lövöldözés. Erről rövid eszmefuttatást tartottunk a tájékozatlan lelkes bőrnyakúnak, majd, mint aki jól végezte dolgát: KÉS a mellbe! Azzal útjára is bocsátjuk a megkéselt amerikai közlegényt és mi is folytatjuk utunkat.

A visszaállónkon azzal fogadnak, hogy az amcsik elfoglalták az Autós pályát, úgyhogy azonnal menjünk a töltésre és csatlakozzunk a rajunkhoz. Botival kiegészülve felmászunk. Odahalljuk, hogy az amcsik rohamra készülődnek. Rajunknak se híre, se hamva. Leereszkedünk az épület mögé. Annyi időnk marad, hogy épp fedezéket tudunk keresni. Tom a ház sarkánál, Boti és én az árokban. Feszülten figyeljük a hangokat és érzem, hogy izzad a tenyerem a kesztyűben. Várakozás közben elkalandozok kissé, hogy hogyan kellene megoldani a helyzetet, és hogy valószínűleg engem fognak elsőnek kilőni.

Elhangzik a támadásra szólító parancs. Agyamon átfut, hogy talán jobb lett volna előrébb óvakodni, de már késő. Megjelenik az első, aztán a második, harmadik… Már Boti is erősen lövi őket. Lassan fogy a bozót és már, meg se tudom számolni hányan lépnek vissza feltartott kézzel a tűzvonalból. Alig győzöm tekerni a tárat. Most az épület sarkán nézegetnek be. Már Tom is sorjázza az ellenséget. Az eddig a sarkot takaró cserjét teljesen elnyírták a BB-k. Eddig csak azért volt szerencsém, mert az árok alján gubbasztok és csak a felsőtestem látszik ki, meg van egy csenevész bokor, ami valamennyire takar. Takart, míg volt. Az ötödiket, aki beles a sarkon valahogy nem találom el, de ő sikerrel jár. „TALÁLAT!” Teszem fel a kezem, és mászok ki az árokból a töltés oldalába, és veszem elő a találatjelzőmet. Boti és Tom még mindig sikerrel tűz alatt tartja a sarkot. Már meg se tudom számolni hány találatot értek el a srácok. Rövidesen Boti is bekap egy lövést. Kimászik hozzám. Rájöttek, hogy távolabbról belőhető az árok. Tom még kitart. A sarkon befordulva küzd, de őt a falra rögzített létra csodával határos módon védi. Folyamatosan cseng a fém a BB-ktől. A sarkon már legalább hárman lövik Tomot. Végül csak elfogy a szerencséje. Most hárman ülünk a töltés oldalában. A dombocska tetejéről a mieink válogatás nélkül kezdenek lőni mindenkire. „HALOTT! IDE NE LŐJJ!” Pedig azt gondolná az ember, hogy a rikító narancssárga elég feltűnő. Persze, amikor életemben először mentem játszani én se láttam színeket az adrenalintól, most meg aztán tényleg van mitől pörögni! Amikor a BB-k záporozása alábbhagy, és már eleget moziztunk, elindulunk az amerikai visszaálló felé, hogy azon keresztül menjünk a pontunkra.

A piros zónán áthaladva Zolit találjuk a földön ülve. Bevallása szerint nem akart újra kimenni a napra, így ott várja, hogy a raj - ígéretéhez híven - hozzon neki vizet. Otthagyom neki a sajátunkat, mondván, hogy úgyis volt ígéret ingyé’ vízre.

A visszaállón végre megvan a rajunk. Jönnek a hírek, hogy már lassan mindenki kifogy mindenféle ételből, italból és különben is, mikor lesz vége? Az oké, hogy az amcsiknak likvidálniuk kell Geromimot, de az afgán csapat mikor győz? Időkorlát nincs? Rövidesen megérkezik a válasz. Egy beszivárgó amerikai raj megkerülte a nagy dombot és javában támadnak bennünket. Rohanunk a fedezékek felé, hogy visszaszorítsuk őket. Nem világos, hogy miért küldenek mindenkit ugyan arra az oldalra. Rajunk másokkal vegyesen keres fedezéket. Újra Tommal és Botival gubbasztok egy farakás mögött. Sanyit egy kábeldobbal odébb látom. Ahogy visszafordulok egy BB csattan a maszkomon. Nem látszom ki a fedezék mögül, de ez az eltévedt lövés mégis átjutott egy résen. Felcserért már nem kiáltok. Hozzászoktam a hiányához. Gyalogolok feltett kézzel a visszaállóra, amikor egyszer csak felhangzik: „VÉGE!” Lelőtték Bin Ladent.

Mindenki elindul visszafelé a parkoló irányába. Nagy evés-ivás veszi kezdetét. Mire elfogy az ebédnek hozott elemózsia a játékosok jelentős része már össze is pakol. Délutánra körülbelül fele társaság marad. Vannak olyanok, akiknél a konyharuha akkora sikert aratott, hogy megvásárolják. Az biztos, hogy kedves emlék lesz.

Levezetés képen néhány kisebb játékot lezavarunk. Először a Tankmosóhoz megyünk. Nem tartozik a kedvenceim közé, de azt a két kört kibírom. Az elsőben már az elején bekapok egy bozótoson átszivárgó lövést, a másodikban meg egy húsvéti játékos locsol meg egy tárra valóval. Innen a Labirintushoz megyünk. Az első körben a külső terepet választom. Egy nagyra nőtt R betű mögött találom magam. Innen tökéletesen belátni a pályát, de cserébe elég messze van a vége. A fedezék mögött viszont nem egyedül kuporgok. Alkalmi tűzpáromon ott figyel a rendezőkről jól ismert jR-es felvarró és a ROGERS felirat. Itt nagy baj már nem lehet! Hát menjünk közelebb! Azzal máris toljuk a fedezéket. Biztos, hogy nagy meglepetést okozunk, mert rövidesen vége is a körnek. Hát ezt is megnyertük. A következő menetben viszont sikerül találkoznom olyan ellenféllel, aki nincs tisztában saját fegyverével. Lő, de hogy hová? Vagy 80 BB után sikerül eltalálnia tíz méteren, pedig már szinte egyhelyben állok a placcon. Végül az Autós pályán játszunk. Itt sem sikerül sokáig húznom. Érzem, hogy elfáradtam.

A Konyhát már nem várjuk meg. Megyünk öltözni.

Józsival beszélgetek. Eredendően csak pár háttér információra lenne szükségem, hogy Taki kérésére kerek dolgot írhassak a pályáról. Jövés-menés, pakolás, játékvégi teendők. Nem is akarom feltartani. Elhadarom, hogy ki és mi is vagyok és körülbelül mi az elképzelésem a cikkel. Valami békésebb időpontot akarnék találni, hogy leülhessünk. A példa kedvéért felsorolok egy-két kérdést, de rövidesen azon kapom magam, hogy már nem is az airsoftról, vagy a laktanyáról, a pályáról, hanem sokkal mélyebb dolgokról beszélgetünk. Ha nem is egy akadémiai asztalfoglaló veretes nyelvezetével, de kirajzolódnak a társadalmi problémák, az emberek viselkedésének visszásságai, a jelen és a múlt gazdasági helyzete, a piaci lét nehézségei és még számtalan kortárs élethelyzet. Lassan anekdotákat is előhúz a tarsolyából. Az elsőre távolságtartónak látszó ember színészeket megszégyenítő eredetiséggel adja elő a legképtelenebb történetet a kilincsek szükségszerű leszereléséről, vagy a különféle elképzelésekről, amiket eddig hallott játékosoktól. Nem panaszkodik. Legalábbis olyan természetességgel adja elő, mintha ezek a dolgok a világon mindenki számára megtapasztalhatók lennének. Lassan megtelik a szoba. Először a szervezők ülnek le pihenni, majd lassan kicsiny csapatom, türelmetlen és morcos tagjai sorakoznak fel az ajtó előtt. Érzem, hogy nem véletlenül olyan sötét az ábrázatuk… lassan másfél órája múlt el az a 10 perc, amit nekik ígértem. Józsit 10 percig hallgatják és már nagy össznépi beszélgetés folyik, nyoma sincs annak, hogy nem is olyan rég még tettlegességre is gondoltak irányomban. Röpke 30 perc alatt sikerül is elindulni. Nekem vagy 3 cikkre elegendő gondolat kavarog a fejemben. Lefelé menet sűrű bocsánatkérések közepette szabadkozom, de nincs rá szükség, megértik. Az agyam, Józsi azon megállapításán kattog, hogy Ő nem szervező, vagy üzemeltető, vagy ilyesmi, hanem közösségépítő. Úgy gondolom, igaza van.

Csapatunknak erősen fel kell még nőnie egy ilyen feladathoz, de legalább egy újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Láthattuk, hogy mások,- nálunk tapasztaltabbak - hogyan is csinálják ezt. Láthattuk, hogy bonyolult helyzeteket milyen higgadtsággal oldanak meg, vagy, hogy vannak olyan profik, akik nem csak saját magukért, hanem rajukért is felelősséggel viseltetnek. Rajtuk nem csak dísz a csapatjelvény. Remek szervezés volt. Köszönjük! Remélem, október 9-én hasonlóan nagyszerű játékban lesz részünk!

Nyomtatás

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

A parkolóban már javában folyt a beszélgetés. Gearbox, adagolás, motor, pinion gear, BB, málhamellény és még ezer más dolog, ja meg a hideg. A csapat összeverbuválása már legalább két hónapja folyt.

Bőszen hordtuk a betegeskedő fegyvereket a szervizesekhez és gőzerővel teszteltük az új szerzeményeket, vagy friss átalakítások eredményét és használhatóságát. Érdeklődő volt vagy húsz is, de végül tizenketten jutottunk ki a játékra. Az égre tekintve arra gondoltam, hogy simán megússzuk a zuhit. Nos, nem így lett.

Komótosan indultunk útnak. A beszélgetés beszerzések, majdani felszerelések körül forgott, meg kitudja még mi körül. Remekül szórakoztunk azon, hogy Liu azt hitte, tényleg van folyó, vagy legalább egy patak a pályán keresztül, és találgattuk, hogy vajon milyen ötlettel állnak majd elő a szervezők a vízi átkelésre. Közben Sanyi is felhívott. Valahol fél úton leragadt, így késni fog. Takit navigáltam a pályáig. Ahogy befordultunk a kapu elé nagy csodálkozva meg is állapította: „De hát ez zárva!”  Innentől kezdve már egymást húztuk, hogy ki melyik cikket nem olvasta, és mivel is bukott le a szerző, vagy a többiek előtt. Minden úgy zajlott, ahogy a pálya bemutatásában szerepelt. Regisztráció, parkolás, büfé, stb.

Még jókor érkeztük, mert a Parkoló elején találtunk magunknak helyet. A korán kelők közül páran már teljes menetdíszben feszítettek. Gyorsan elkezdtünk kicuccolni. Geri vacogva és lila szájjal meg is jegyezte, hogy hideg van... és lesz is. Elkezdtünk öltözködni, csak így a parkolóban. Ezen felbuzdulva természetanyánk pedig megnyitotta az égi csapokat, hátha elmaradt a zuhanyzás. Korahajnalban még egy reddotot reparáltam, így nem igazán emlékeztem, mit is pakoltam be. A zsákból egyre-másra húztam elő a felszerelésem legkülönfélébb elemeit, és csodálkoztam rá, hogy mi mindent sikerült kómásan betenni. Aztán jött a legnagyobb meglepetés. Geri és Liu ideadta az aksiját, hogy töltsem fel hőn szeretett intelligens töltőmmel. Fel is töltöttem - abban nem volt hiba -, de hová tettem? Ennyit az intelligens töltésről. Hát, leizzadtam kétszer is egymás után, hogy most nekem kell valahogy delejt fakasztanom. Szerencsére Takinál akadt tartalék. Bele is applikálták a fegyókba a tartalék hajtóanyagot. Ekkor jutottam el oda, hogy felciheljem magamra a málhamellényt… bizony erősen balra húzott, de mitől? Mi a fenéért van lezárva a bal alsó zseb?! Hát bizony, oda süllyesztettem el a szökevény áramforrásokat. Nagy eszemmel betettem őket, csak nem a support táskába, hanem a mellénybe, hogy nehogy otthon felejtsem. Kaptam is dicséretet rendesen. Sebaj! Legalább a lítium-polimer akkumulátorokkal is le lesz tesztelve a két felújított beta (AK-47 beta). Már majdnem elkészültünk, amikor befutottak a többiek. Majdnem teljes volt a létszámunk, csak Tom hiányzott.

Az ekkorra már határozottan zuhogó eső volt a jellemző a területen. Eleget áztunk, így behúzódtunk egy eresz alá és emelkedett hangulatban találgattuk, hogy mikor veszi kezdetét a játék, vagy mi lesz helyette? Lassanként kibontakozott az esőfüggöny alól a kezdés első fénysugara. Eligazítás a Legénységi szállón! Át is sétáltunk a fentebb nevezett intézmény maradványai közé. Rövidesen össze is gyűltek a népek, és kezdetét vette az eligazítás. Újfent elhangzott mindaz, ami már korábban olvasható volt a kiírásban. Az alapvető tudnivalók, mint az oldalak konyharuhás megkülönböztetése, a medic szabály, a visszaállás szabályai, stb. után csapatosztásra került sor. Az amerikai oldalhoz öltöztünk, így alakítottunk egy tízfős rajt, az 1-es számút. Sándorunk átkeveredett valahogy az arab oldalra, így a korábbi mesterlövészeinkkel egy rajban alakíthatta a védekező irakiak harcosát. Tom és Áron épp ekkor futott be. Nagy sebbel-lobbal kezdtek az öltözködésbe, de még nem maradtak le semmiről. Az oldalak szerinti eligazításra mindenki elvonult a saját térfelére. Mi a fedett visszaállónkhoz mentünk. A rajok ekkor kapták meg a feladataikat, illetve térképet, és ellátmányként a medic szalagokat gyógyításhoz. Minden emberre jutott egy szalag. A felcsert csak a rajparancsnok és egy másik felcser gyógyíthat.

A szituáció dióhéjban a következő: Adott az Eufrátesz folyó, aminek a vonalát a bálakötöző fonál jelzi. Aki átlépi, az mehet vissza a kezdőre. A Legénységi fölött szintén ilyen módon került kijelölése a pálya határa. A folyó hosszában szeli ketté a pályát. Az amerikai oldal a Tankmosó épületétől, illetve a Tankmosó állványától indul. Ez a két visszaállónk van. Az arab oldal a felső telekhatár közelében keres magának visszaállót. Adott két híd. Elsősorban a nyugati hidat kell megszerezni (Tankmosó és Labirintus közti északnak tartó műút), mert a páncélosok csak ott tudnak átkelni. A keleti híd (Tankmosó és Legénységi szálló közti műút) csak gyalogos forgalomra alkalmas, így annak jelentősége csak a hídfő elfoglalásában van. Mind a két hidat védi az iraki oldal, és ha úgy hozza a sors, akkor fel is robbantják azokat. Feladatunk a két detonátor megtalálása és semlegesítése (rádión be kell mondani a detonátoron lévő kódot). A híd megsemmisülését fény és hangjelenség mellett két bója kihelyezésével is jelezni fogják. Aki a híd felrobbanásának idejében a hídon van, vagy a felrobbant hídon próbál átkelni, az automatikusan halott és megy a visszaállóra. Amennyiben mind a két hidat felrobbantják, úgy megkísérelünk egy átkelést a Víztisztító magasságában.

Mi lettünk az egyes raj. Feladatunk átjutni a főhídon és biztosítani a hídfőt. Ha ez sikerül, akkor elő kell keríteni egy detonátort, és megakadályozni a híd felrobbantását. Csapatunkon belül már előre kiosztottuk a feladatokat. Taki lett a rajparancsnok (angol sivatagi egyenruha, egyedi építésű G&G fém G4 CQB S, rádió) és egyúttal a felcser személyes védelmezője. Geri és Liu (német és angol egyenruha, AK-47 beta) megnyerte a suicid páros minősítést, így mehettek felderítőnek. Az ő hátvédjük lett Gábor (belga egyenruha,Cyma AK-47). A kemény mag szerepét Norbi (digital ACU,fém Boyi M4) és Dani (woodland digital, fém Cyma  AKSZ-74) töltötte be, míg a keménymag és a hátvéd feladatokat Tom (digital ACU,G&G G4-CQB R ) és Áron (digital A-2 ACU,Cyma AK-47) kapta. Én meg kipróbálhattam, milyen is a harctéri sebeket gyógyfonállal orvosolni (angol, JG AUG, medikszalag).

A hídon való átkelést több raj együttesen hajtotta végre. Mi egyből kétfelé váltunk. A rohamcsapat ment előre, míg a rajparancsnok, a medic és a két védelmező hátul elemezte a helyzetet és kidolgozott egy stratégiát. Az átjutás azon múlik, hogy az ellenfél általunk jól ismert két mesterlövésze hol van. Ha beásták magukat a nyugati híd északi hídfőjéhez, akkor csak egy rohammal tudunk átmenni. Hát figyeltük, hogy az átnyomulás hogyan zajlik. Négyes, ötös, és egyes raj közel húsz emberrel nyomult át teljesen az északi hídfőig. Ekkor indultunk utánuk. Rajunk a hídfő két oldalán foglalt tüzelő állást. Furcsálltam is, hogy az ellenfél ilyen könnyen adta a hidat. Vajon hol lehet Ádám, meg Zoli? Ekkor hatalmasat csattant mellettem a bokron valami. Aha! Szóval az az elképzelésük, hogy a tömegből kiszedegetik a felcsereket, meg a rajparancsnokokat! Innentől kezdve fedezékről fedezékre haladtunk. Felzárkóztunk egészen az északi hídfőig. Itt állóháború alakult ki.

Rajunk lőállást foglalt el az út jobb- és baloldali árkaiban. Norbi és Dani pedig a jobb oldali bozótosba ment feltérképezni a pozíciókat. Az eső szemerkélt és se előre, se hátra, se semerre. Takival nekiálltunk stratégiát gyártani az árok szélén. Közben a többi raj medicjének volt dolga rendesen. Volt kiálló raj is és volt érkező erősítés… Csodálkoztam is, hogy a felcserüket hogy nem lőtték még ki, hisz jóformán a raj élén rohant.

Ezen a ponton már sajnos néhány közjáték is zajlott. Rajunkból többen is jelezték, hogy az arab oldal soraiban van néhány „terminátor” is. Hiába lövik, hiába látják a találatot, azok nem adják meg. Mi se panaszkodhattunk, mert nálunk meg „Messiás kittel” felszerelt emberkék jártak át a vízen.

Takival végül arra jutottunk, hogy a Konyha épületének közelébe frontálisan nem tudunk odajutni. Részben, mert saját csapataink akadályoznak, részben mert erős fedező tűz jön abból az irányból. Átkaroló hadmozdulatra lenne szükség. Szinte biztos, hogy az épület hátánál van az utánpótlási vonaluk. Ott állnak ki és ott jön az erősítés. Ezt kellene elvágni! Azám, de hogy jutunk oda?! Zuhogó esőben teljesen felesleges elővenni a térképet, de nem is volt szükségünk rá, hisz két lábon járó GPS szerepét töltöttem be, mivel Taki még nem járt a pályán, és én voltam számára az eleven pályaismeret. A Csúszda lezárt területe előtt van egy nagyon sűrű csipkebozótos vegyesen mindenféle fával és cserjével. Ezen keresztül eljuthatunk a Szerelőcsarnokhoz. Takinak megmutattam az irányt és elmeséltem, hogy mi merre van. Azonnal osztotta is a feladatokat. Gergő, Liu, Gábor megy elől felderíteni. Norbi, Dani követi és fedezi őket. Tomnak és Áronnak jutott a megterhelő feladat, hogy vigyázzanak a nemesebbik testrészünkre. Irány a dzsindzsa! Rádiócsend!

A raj eleje felkapaszkodott a töltés koronára és ott meghúzta magát. Ekkor landolt nálam a csapat kettes számú rádiója. Majdnem infarktust kaptam tőle, mert a mellény zsebéből ijesztően hangosan szólt. Persze a füles otthon pihent, így teljes akusztikai szépségében lehetett élvezni a forgalmazást. Amint felkapaszkodtunk utánuk Taki már látta, hogy taktikai útmutatásra van szükségük. Megvitatták, hogy a gerinchez képest a völgy inkább a járható. Ennek örömére mind a tízen lemásztunk. Vagyis csak az első három ember mászott, a többiek már csúsztak. A magam részéről ezt a potom négy méteres szintkülönbséget egy másodpercen belül abszolváltam. Ha vízszintesen is így tudnánk áthidalni a távolságot, akkor az már csalás lenne… Illetve garantált a fizikai Nobel díj a térhajlítás elméletének gyakorlatban történő igazolásáért.

Egy kósza betonfal mögött kuporogtam, míg a suicid párosunk talajgyakorlatokkal bevette az út melletti árkot. Míg visszanéztem, - hogy Taki vajon hogyan jön le a töltés tetejéről (nyílván fenéken) - már fel is fejlődtek a srácok az árok teljes hosszán. Fedezék mögül fogták a Konyha felé vezető útkereszteződést, a másik irányban az Autós pálya bejáratát és a Szerelőcsarnok épületét. Amíg megtettem a két métert az árokig, Taki már túl volt egy teljes eligazításon, és legalább négyen fedezékben voltak az autók között. Gyorsan átfutottam. Beküldtem két embert az épületbe, hogy derítsék fel, és Takinak mondtam, hogy gyorsan tűnjünk el szem elől, mert ez már az ellenfél területe. Behúzódtunk a Szerelőcsarnokba. Ajtónként két emberel biztosítás. Néha feltűnt egy-két amerikai is a területen. Nem egészen volt világos, hogy hogyan jöhettek jóformán velünk szembe, mikor a híd mögöttünk volt. Itt adódott egy kis pihenő idő, ami alkalmas lett volna némi rádiózásra. Akárhogy próbálkoztunk csak nem kaptunk választ a bejelentkezésünkre. Egy idő után a forgalmazások is szakadozottá váltak. Nem volt mit tenni, majd később újra próbáljuk, vagy postai úton értesítjük a HQ-t.

A taktika a következő: a felderítők felmennek az épület mögötti töltésre. Kilesik a csapatmozgásokat, aztán keresnek egy útvonalat a Konyha irányába. Suicid páros megy elől, Gábor a fedezetük. Kemény mag settenkedik utánuk, Taki meg engem véd, míg nincs útvonal, aztán Tom és Áron lesz a hátvéd. Ezt jól ki is találtuk, már csak meg kell valósítani! Az épület Fenyves felőli végin óvatosan kiszivárogtunk. A páros felszaladt a töltésre és azonnal jött is az infó, hogy arabok szaladnak amcsik elől a Konyha felé. Felrobbant volna mind a két híd és lezajlott volna az átkelés, vagy most mi van? Ez meglehetősen nagy meglepetés volt számunkra, de az még nagyobb volt, mikor kiderült, hogy ezek egy rajt alkotnak! Azonnal megkezdtünk egy arcvonalat kialakítani a töltés tetején. Áron, Taki és én maradtunk az épület falánál, míg a többiek a töltés felé vették az irányt. Dani egy kitaposott úton próbált felkapaszkodni, de a csúszós talaj csak nem hagyta, hogy feljebb jusson, keményen menetelt, mint a szembe jövő mozgólépcsőn. Egyre nagyobb derültséggel szemléltük próbálkozásait. Fentről meg csak jött a sürgetés, hogy azonnal másszanak fel. Norbi hirtelen elhatározásból deréktájon megtámasztotta Danit, majd tolt rajta egy embereset. Dani azonnal hasra is vágódott és már csúszott is lefelé, Norbi meg épphogy el tudott ugrani. Ekkor már nyerítettünk a röhögéstől. Persze Gergőnek a tűzvonalban inkább sírhatnékja támadt, mert nem elég, hogy a rádió beleüvölt néha a hadműveletbe, még a fegyelmezetlen harcostársak se bírnak magukkal. Szerencsére a domb akusztikai akadály, így a túloldalán semmit sem hallhattak.

A széles jókedvünknek némi mozgolódás vetett véget. A Fenyves felől néhányan érkeztek. A töltés tetején meg javában folyt a tűzharc. Ha nem igyekezünk, akkor bekerítenek. Beültem az árokba és mondtam Takinak, hogy menni kellene. Menni, de hogy?! A felderítők beragadtak, mi meg mindjárt a nyakunkba kapunk egy rajt. Nem volt mese meg kellett állítani a bekerítést! Taki és Áron eleinte csak az épület sarkánál figyeltek, de aztán kimentek a fedezékek közé. Nekem ekkor már minden bajom volt. Ha a kereszteződés nem a miénk, akkor a hátvédjeinket leszedik. Ugyan a korábban látott amcsik feltűnése arra engedett következtetni, hogy ilyesmi nem történhet, de valami azt súgta, hogy ez nem stimmel.

A töltés tetején a rajunk hat tagja locsolta a BB-t. Locsolta? Öntötte! Valami csoda folytán csak minden nyolcvanadik volt hatásos, pedig tíz-tizenöt méteren teljes emberalakos embereket nem olyan nagy valami eltalálni. Biztos „vak BB”-t vettünk! Végül fejenként egy-két három és hatszázas tárral csak sikerült érvényes találatot elérni.

Közben az autók között is elkezdődött a haddelhadd. Pontosabban egy rövid lövöldözést követően valami diskurzus alakult ki Taki és valaki között. Taki érdeklődésének tárgya az volt, hogy a kilőtt delikvens melyik oldalhoz tartozik? Emlékeinkben az élt, hogy az arab oldal konyharuhával a nyakában arab. Ergo, ha nincs konyharuha, akkor amcsi. Csakhogy! Amennyiben amcsi, akkor miért lő ránk?! A delikvens ki is okította Takit, hogy ő arab, mert arab kendő van rajta és mi vagyunk azok, akik nincsenek tisztában a dolgok állásával, mert nem viselhetünk arab kendőt. Igazán meggyőző érvelését azzal támasztotta alá, hogy ő valamilyen parancsnok és mint olyan ő különösképpen viselhet csak shemagh-ot identitásának jelzése végett. Nem értettem a bokor alól, hogy raj, vagy oldal, de parancsnok. Lehet, hogy nem figyeltünk eléggé? Az mindenesetre elég problémás, hogy nem viselhetünk olyan kendőt, már csak azért mert mindenkinek az védi a nyakát, ráadásul nincs más…

Közben Áron bekapott egy találatot. Ekkor ért véget a töltés tetején a locsolkodás és kiabáltak, hogy Gergőt kilőtték. Remek! Gergő ráér. Sokkal fontosabb, hogy a hátvédekkel visszavonuljunk. Mondtam Liunak és Gábornak, hogy kitartás, mindjárt jövök! Azzal berohantam az autók közé. Fura szögből is jött néhány lövés, de sebaj! A gumik oldalához lapulva elő a bálakötözőt, és már csomóztam is Áron karjára. Taki a távolabbi fedezék aljában kuporgott és fedezett minket. Ahogy meghúztam a csomót a felemelt könyökömön éreztem, hogy eltaláltak. TALÁLAT! Máris integettem Takinak és szedtem elő a narancssárga szalagomat. Szerencsére Tom ekkor már a sarkon volt.  Szerencsére, mert a Szerelőcsarnokban két ellenfél iparkodott előre. Na, szép! Pont a tűzvonalban vagyok hullajelölt! Bőszen lengetve a narancssárga szalagot igyekeztem lehúzódni annyira, hogy ne zavarjam a játékot. Az épületből kinéző játékos szerencsére nem fogta fel, hogy csak én vagyok halott, így nem lőtte ki a frissen feltámasztott emberünket. Áron ekkor nézett vissza, így könnyű szerrel leszedte. Amikor Tom benézett a sarkon és elkezdte sorozni a csarnok távolabbi végén állót, akkor még egyet. Ekkor ért oda Taki hozzám. Gyorsan elkezdtem felkötni a szalagot. Erre Takit is eltalálták. Gyorsan őt is felgyógyítottam. Itt hatalmas taktikai hibát követtünk el. Mind Taki, mind Áron visszafutott a sarokra Tomhoz. Mellkasomon éreztem a találatot. Ezzel nekem véget ért ez a kör. HALOTT KLIMEGY! Hitetlenkedve néztek rám. Pár szóban összefoglaltam, hogy nekem is két életem van, így most boldoguljanak nélkülem. Azzal elindultam a visszaállónk felé.

Útközben elhaladtam az északi hídfőt újra visszafoglaló arabok mellett, majd néhány amcsi mellett. Kisvártatva követőim is akadnak. A déli hídfőig kihozott visszaállóig mentek. Én squad hiányában az oldalparancsnokhoz mentem. Fel és alá járkált és osztotta az utasításokat rádión. Már tudta, hogy melyik rajhoz tartozom és kérdezte is, hogy miért nem használtuk a rádiót. Miért is? Mert végig akcióban voltunk, vagy tűzharcban. Ennél részletesebben nem is volt időm kifejteni. Hol voltunk? Autós pályán. Miért nem a Konyhát támadtuk? Épp annak az utánpótlási vonalát vágtuk el, csak nem sikerült eljutni az épület mögé. Megemlítettem, hogy volt valami kavarodás az oldalak megkülönböztetése körül. Közben lassan szálingózni kezdtek ide a rajom tagjai. Ahogy érkeztek, úgy kezdett összeállni a távozásom utáni kép.

A többiek még vagy 10 percig tartották magukat. Gergő kivérzett, Takit és Áront újra kilőtték. Gábor egy átkarolással próbálta a töltés aljából kifüstölni az ellenfelet, de akciója közben az arab oldal parancsnoka visszatessékelte az indulópontunkra, mondván, hogy arab kendő csak arabokon lehet.  Többiek megkíséreltek egy kitörést, de a közjáték inkább visszakényszerítette őket. Az a biztos, ha mindenkire lőnek, mert nem lehet tudni, ki a barát és ki az ellenfél. Egészen a Szerelőcsarnok mögötti kis épületig hátráltak és ott bevették magukat az épületbe. Abban bíztak, hogy talán átsiklanak rajtuk, mert négyszeres túlerővel nem boldogulhatnak. Demoralizáló volt a korábbi tapasztalat is. Majdnem megúszták lapulva, de egy óvatlanul beleső arab lelövése felfedte rejtekhelyüket. Nem lehet tudni, hogy Tom, vagy a bátor arab ijedt-e meg jobban, de az utóbbit hirtelen felindulásból jól megsorozták,- pedig nem szolgált rá. Végül a srácok úgy döntöttek, hogy feladják. Kint teljesen körülvették már az épületet és valaki gránátot is emlegetett. Korábbi hasonló tapasztalataik azt mondatták velük, hogy ezt a pillanatot nem tanácsos megvárni.

Az arab oldalon az a téveszme kelt szárnyra, hogy nekik elegendő, ha semagh van a nyakukon, így többen is negligálták a konyharuha viselését, többek között az oldalparancsnok is. Ahogy végignéztem csapatunkon már nem nagyon tudtam megállapítani kin milyen is volt az egyenruha. Egész egységes képünk lett a ránk ragadt sártól és levelektől. Szinte teljesen bőrig áztunk és abban a pillanatban úgy éreztük, hogy ránk fér némi pihenés és esetleg ebéd, ha már egyszer dél is lemúlt. Azzal el is vonultunk bevenni a büfét.

Már útközben is a nedves környezet és a bőr, valamint a különböző nedves környezetet kedvelő élőlények volt a téma (heregomba). Ismét megtaláltuk Liut, és sajnálkoztuk, hogy mégis búvárruhát kellett volna hoznia, most milyen jól jött volna! Mire felértünk már széles jókedvünk volt. Némi meglepetéssel konstatáltuk, hogy Sanyi, Ádám meg a teljes rajuk ott piknikezik a büfében. Hát őket sem az időjárás zavarta be ide. Nekik a szokásos egy-két zombin túl komoly fejtörést jelentett a Mózes féle túlélőcsomaggal felszerelt héber törzs, akik minden további nélkül közlekedtek a vízen keresztül, de emellett a szót se értették, hogy tilosban járnak. Ezt az élményt fokozta náluk a szintén tiltott Parkolóból támadó raj esete, meg a McGyver squad, amelyik se bójától, se füsttől nem zavartatta magát és simán támadott a felrobbantott gyaloghídon keresztül. Illetőleg kifejezték azon irányú örömüket, hogy legalább mi lelőhetők vagyunk. A tapasztalatok ilyen formán való kicserélését követően érdeklődésünk újfent a víz és a vizes életteret kedvelő lények felé fordult. Széles jókedvvel elemeztük a különféle gombás fertőzéseket és betegségeket. Taki megosztotta velünk néhány élettapasztalatát búvár, alpinista és egyéb korszakaiból. Közben tömtük magunkba az elemózsiát.

Jó hosszú időt tölthettünk el a kantinban, mert mire lemerészkedtünk már a nap is kisütött. Mi legyen? Álljunk be, vagy várjunk még? A kérdés megválaszolását elodázta, hogy újabb érdekességre lettünk figyelmesek. Norbi 1911-e helyén valami sárfolt lifegett. Ahogy kihámozta a combtokból kiderült, hogy ez maga a Colt, csak kicsit sáros. Kis törölgetés, aztán nagy meglepetésünkre minden további nélkül működik. Jól bírja, de nem lesz egyszerű megpucolni. Váratlanul megszólalt a rádió és közölték, hogy még mennyi idő van hátra a játékból. Na, akkor álljunk be a véghajrára! Erre valamelyik rajunk bejelentkezett, hogy beolvasná a detonátor kódját. Akkor mégse állunk be.

A hivatalos ebédszünetet követően a társaság fele hazament. A többiek pedig egy zászlószerzős játékra voltak hivatalosak. A Szerelőcsarnok és a pálya vége közötti terület a Kábeldobos játéktér előtti útig. És egy pár kört még játszottunk az erősen megritkított Dzsungelben, aztán indultunk haza. Délutánra nagyon szép idő lett. Jó levegő és kellemesen meleg. Elázott ruháink szinte mindegyike megszáradt már. Hazafelé a terepminták hazai alkalmasságáról folyt a vita és arról, hogy ki hányszor henteredett bele sárba, avarba, vagy csipkebokorba.

Minden nagy létszámú nyílt játékban ott van a potenciális lehetőség, hogy a játékosok nem ugyanazon a szinten állnak. A kezdők, a haladók és a profik együtt játszása végső soron azt eredményezheti, hogy kialakul egy közösen elfogadott és alkalmazott norma. Minél többet játszanak együtt, annál inkább idomulnak egymáshoz és a szabályokhoz. A kezdők között sokan nem ismerik az airsoft még legalapvetőbb szabályait sem. A profik pedig megszokásból játszanak. Ha valaki tudatlanságból, vagy megszokásból leveszi a szemvédőjét, az potenciálisan szeme világát teszi kockára. Ugyanez a helyzet a találat megadásával. Becsület játék ide, vagy oda, de bizony a profiknál gyakran előfordul, hogy nem hiszik el, hogy egy náluk tapasztalatlanabb is le tudja őket lőni. Sokáig lehetne sorolni a jótékonyan emberi gyarlóságnak hívott gerinctelenséget, de felesleges. A világot szemellenzővel és demagógiával szemlélők persze egyből akasztanának és betiltásért kiáltanak. Ez meg az emberi gyarlóságnak a butaság része. Buta embert nem lehet meggyőzni.

A játék menetéért mind a játékosok, mind a szervezők egyaránt felelősek. A szervező, viszont csak annyiban több egy játékosnál, hogy ő a közösség szócsöve. Az ő dolga figyelmeztetni a deviáns viselkedésre az önmagáról megfeledkező játékostársakat. Erre a feladatra pedig nem mindenki alkalmas. Határozott fellépés, eltökéltség és példamutatás kell. Persze az sem árt, ha az illető ismeri a szabályokat és a játék kiírását. A játékosoknak pedig kutya kötelessége azt tenni, amit mond, még ha az nincs is egészen ínyükre.

A remek előkészület és szervezés értékén sajnos a játék játékvoltáról megfeledkezők rontották a legtöbbet. Ezt pedig a szervezők ott és akkor orvosolhatták volna pl. mindkét oldal visszarendelésével és a szabályok újbóli ismertetésével, majd az egész újraindításával. Sajnos nagyon kevesen voltak és nem is sikerült mindig megtalálniuk a beavatkozás legjobb módszerét, vagy helyét. A csapadékos időjárás ellenére jónak ígérkezett a játék, sőt talán az tette inkább élvezetessé. Mi újabb élményekkel és tapasztalatokkal tértünk haza és nagy várakozásokkal nézünk a következő esemény elé.

Nyomtatás

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

Célozni klasszikusan úgy szokás hogy a célpontot egy vonalba hozzuk a pisztoly írányzékaival. 

Vagyis fél szemmel nézve pontosan a hátsó két irányzék között látjuk az elsőt ami a célponton nyugszik ( ha mindkét szemünket nyitva tartjuk akkor  az eltérő fókuszpontok miatt "kettős látás" alakul ki). Mindez addig hatékony amíg a célpont áll, nem lő ránk senki és van időnk célozni. Aktív cqb harc esetetén mire így leadunk egy lövést lehet hogy meg is késelnek. Gyorsnak kell lennünk, és ez klasszikus lövész módjára nem megy, ezért a célozást is másképp érdemes gyakorolni.

"Mutogatós" célzás pisztollyal

Ha (fegyver nélkül) csak úgy a mutatóujjunkal rámutatunk valamire, az ösztönösen viszonylag pontos vonalban rá fog irányulni. A rámutatást bármikor bárhol gyakorolhatjuk fegyver nélkül - hirtelen rámutatunk valamire, - aztán megnézzük hogy az ujjunk mennyire esik egy vonalba vele. Pisztoly esetén érdemes kipróbálni hogy a gyűrűsujjal húzzuk meg a ravaszt, miközben a mutatóujj a célra mutat. Ráadásul mindkét szemünk nyitva lehet, így nagyobb területet látunk és a térlátásunkat is használhatjuk.

Fix cél

Ha a pisztolyt úgy fogjuk meg, hogy a fejünket az alkar-csukló tájékra fektetve  beállítjuk a szemünk közepére  - azaz "rögzítjük" a fejünköz a pisztolyt - a célzással nem lesz sok dolgunk: ahova nézünk, kb. középre fognak menni a lövések. Lehet próbálni otthon is, hogy hirtelen "célratartunk",  a pozícióban megtartjuk a fegyvert és hagyományosan féll szemmel belenézve ellenőrizzük, hogy pontosan sikerült-e a célzás. Főleg pásztázás, mozgás közben hasznos, hátránya hogy könnyebben kialakulhat a csőlátás.

Center Axis Relock (CAR)

A Center Axis Relock (CAR) rendszer arisoftban is nagyon jól tud működni. Elsősorban szűk helyekre illetve CQB-re kitalált rendszer. Úgy néz ki, hogy oldalirányban kissé elforgatva tartjuk a pisztolyt, hajlított karral közelebb az arcunkhoz. Így hagyományos irányzékkal is lehetőségünk nyílik a kétszemes célzásra, mivel ebben a pózban nem alakul ki a kettős látás, ráadásul szűkebb helyen is biztosabban tudjuk tartani a fegyvert. Nem csak sokkal nagyobb területet láthatunk, de kisebb célpontot is tudunk szemből nyújtani mintha mondjuk weaver állásból lőnénk

(bővebben: http://www.sabretactical.com/CAR/car.html) .

Nem mondhatnám hogy  ismerője lennék a rendszernek inkább csak koncepciót,tippeket merítettem belőle, és hasznosnak érzem. :)

Én az alábbi - saját - módszereket szoktam néha alkalmazni:

Fedezék jobb oldalán kibukkanásnál jobb szem elől, oldalra kihajolva combat high pozíció. Ha jobbra is jobban figyelni kell, akkor fordított/módosított helyzetet alkalmazok: beállok szinte teljesen oldalt az ellenfélhez képest, úgy hogy a könyökömet nagyon behúzom közel a testemhez minél kisebb célpontot nyújtva - ez nem csak hülyén néz ki, de valódi fegyver esetében nagyon rontana a kontrollon - szerencsére egy airsoft pisztoly nem rúg akkorát (nem igazán milsim barát technika).

(fényképek hamarosan...)

Az oldalt fordulásnak a valóságban a számos előnye mellett komoly hátránya hogy a golyóálló mellény védelmi ereje erősen lecsökken hiszen elfordulva a szinte védtelen oldalunk néz a tűz irányába.

Fedezékek

A hollywoodi filmekben szinte tréfát űznek a fedezékharcból: a szereplő háttal gugol a rá tüzelő ellenfélhez képest, a fegyver csöve az ég felé néz -  feláll,  megfordul, túlnyújtja a pisztolyt a fedezéken és aztán tüzel :)) - a valódi harc kevésbé kamerabarát.

A Snapshooting igazán a pro paintballosok asztala, úgyhogy bővebben én nem is értekeznék róla.  A lényege hogy a fedezékből a lehető legrövidebb ideig lógjunk ki és a lövés leadása után a leggyorsabban tűnjünk is el, így aki meglát, mire meghúzza a ravaszt már biztonságban is vagyunk.

Már a fedezék mögött érdemes felemelve és nagyjából célra tartani a fegyvert. Amint annyira kimozdultunk hogy már ne a saját fedezékünket lőjjük meg azonnal tüzelhetünk, és gyorsan visszavonulhatunk. A pontos célhoz képest az elmozgás irányától függően kicsit arrébb érdemes célozni, mert amikor kibukkanunk az elmozgás miatt a célkereszt is elmozdul. Persze az is jó, ha  tudunk mozgás közben korrigálni. Ezt úgy gyakorolhatjuk, hogy fix célpontra tartunk és minden irányban véletlenszerűen elmozgunk.Eleinte persze csak lassan, de úgy hogy végig rajta maradunk a célon.

Kétszer ugyanott lehetőleg soha ne bukkanjunk fel, és a kibukkanás ritmusát is variáljuk. Így kisebb eséllyel hajolunk bele egy lövésbe, ráadásul több időnk lesz mivel az ellenfélnek korrigálnia kell a célpontot.

Ha szélesebb fedezéksor van, mozogjunk, használjuk ki minél több helyet ahonnan elő lehet bukkanni. Volt aki olyan szépen csinálta, hogy szemből az ellenfél azt hitte 5-6 emberrel harcol, valójában csak egy srác volt egy szem pisztollyal.

Tárazás

A pisztolyt érdemes úgy fogni, hogy a kisujjunkat a tenyerünkre merőlegesen a markolat alatt tartva fogjuk. Így elkerülhető a tár véletlen kiesése, elmozdulása. Lehet tárgumit is venni/csinálni, de akkor a tárcsere sokkal lassabb lesz. A tárakat zsebben tartani nem célszerű: kényelmetlen, akadályozza a mozgást, stb stb. Nem mindig kell viszont rögtön taktikai mellényt felpakolni (nálam abból a pisztolytárak nagyon szeretnek kiesni).

Érdemes inkább beruházni tárejtő zsákra! Többnyire molle rendszerű övön, molle mellényen hordható, nagyon meggyorsítja a tárcserét, és biztonságosabbá is teszi a tárazást. Oldalt elég passzentosan bele lehet tenni pár tárat, viszont bármit kényelmesen beledobálhatunk a harc hevében.

Nincs meglepetési idő, nem bénázunk azzal hogy visszapakoljuk valamelyik mellényzsebbe, és nem rakunk be zavarunkban üres tárat. Ráadásul ha az ellenfél észreveszi hogy kifogytunk, esetleg kimozdul/ránkront, a tárcsere olyan gyorsan végrehajtható, hogy a szituációból még inkább nekünk származik előnyünk.

Egyik kézben a pisztoly, a másikban a következő tár, és ürülésnél csak beleejtjük a tárejtő zsebbe, és mire a zsák aljához ér már be is csattintottuk a másikat.

Nyomtatás

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

A paintball sport, melynek során a résztvevők az ellenfeleket festékgolyókkal (angolul paintball) próbálják eltalálni. Ezek a festékgolyók gömb alakú, elsősorban polietilén-glikolt és más nem mérgező, vízben oldható anyagokat, festékanyagokat tartalmazó zselatinkapszulák. Ehhez gáz- és sűrített levegő kompressziós mechanizmusokon alapuló fegyvereket, úgynevezett markereket használnak.

A sportot az Amerikai Egyesült Államokban több, mint 10 millióan űzik évente. Biztosítási statisztikák szerint a biztonságos sportok közé tartozik, kevesebb sérülést okoz, mint a tenisz.

Játszható szabadtéren és épületekben is, több játékmódja és szabályrendszere létezik. Fontos a megfelelő felszerelés, többek között kötelező az arcot védő maszk viselése. Találatnak csak az 50 forintosnál nagyobb méretű festéknyom számít, ami nem lehet csapódás nyom.

Érdekesség, hogy a sportágnak már saját szlengje is van.

Érdemes megemlíteni, hogy maga a paintball játéknak több változata is van. Létezik a Woodsball illetve az Airball.

A Woodsball elsősorban a katonai környezetet részesíti előnyben. Ez megjelenik mind a ruházatban, fegyverekben és az ehhez speciálisan kialakított paintball pályákon. Minden évben rendeznek nagyobb csatákat (scenario), ahol nem ritka a 300 fős részvétel sem.

Az Airball már a profi, versenyszerű sport kategóriába sorolható. Magyarországon is kezd népszerűvé válni, amit kifejezetten felfújható fedezékek között játszanak. Komoly pályaterv alapján építik fel a pályákat, és külön szabályrendszer mellett játsszák.

Forrás: Wikipédia

Nyomtatás

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

A következő két linken elérhető:

http://web.axelero.hu/szlejer2/MASZ-2010.pdf

http://web.axelero.hu/szlejer2/MASZ-2010.rtf

A pályámkon minden marad a régiben, ésszel játszunk és jól érezzük magunkat...

A következő témaköröket érintették fontos változások:

  • Fps táblázat
  • Alapfeltételek
  • Szemvédő
  • Arcvédő
  • Találatjelző
  • Fegyver és lövedék
  • Fegyverhasználat: e) pont
  • Fegyverkategóriák
  • Kiállás
  • Kommunikáció
  • Dobatás
  • Csendes dobatás
  • Fizikai kontaktus
  • Szójegyzék
  • Játékszervezési ajánlás 1. és 2. pont

Ez elsősorban egy ajánlás, érdemes végigolvasni. Akik maguk játszanak, azoknak is érdemes átnézni. Biztos találnak ötleteket, amit ezek szerint játszanának a jövőben. Vannak játékok, ahol nem csak ajánlás, hanem elvárás is, ott érdemes tisztában lenni ezekkel a szabályokkal.

Játékok:

2017. December 10. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 17. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 24. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2017. December 28. - Csütörtök

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huCSÜTÖRTÖKII AIRSOFT

09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 31. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2018. Január 07. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huVASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

ELITECOMMANDO

Elitcommando a prémium kategóriás csapatépítő tréning! - airsofthungary.hu

 

NAGYJÁTÉK - SCENARIO

Nagyjáték - Scenario - airsofthungary.hu

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Osztálykirándulás - airsofthungary.hu

CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING

Csapatépítő tréning - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Vasárnapi airsoft nyíltnap

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS

Barátságos mérkőzés - airsofthungary.hu