csütörtök 17 jan. 2019
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
  • default style
  • blue style
  • green style
  • red style
  • orange style
Share to Facebook Share to Twitter Share to Linkedin Share to Myspace Share to Delicious Share to Google 
AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

Az ár tartalmaz: 2000 db lövedéket, airsoft fegyvert, védőmaszkot, a ruha bérlés további 1000,- Ft! Az akció érvényes 2016. június 1-ig!...

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

Szervezz baráti társaságból csapatot és jelentkezzetek be játszani hozzánk!...

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Minden vasárnap szeretettel várjuk az airsoftos játékosokat! Kérjük jelentkezzetek be telefonon, ha felszerelés igényetek van!...

Nyomtatás

Operation bushfighter

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

A parkolóban már javában folyt a beszélgetés. Gearbox, adagolás, motor, pinion gear, BB, málhamellény és még ezer más dolog, ja meg a hideg. A csapat összeverbuválása már legalább két hónapja folyt.

Bőszen hordtuk a betegeskedő fegyvereket a szervizesekhez és gőzerővel teszteltük az új szerzeményeket, vagy friss átalakítások eredményét és használhatóságát. Érdeklődő volt vagy húsz is, de végül tizenketten jutottunk ki a játékra. Az égre tekintve arra gondoltam, hogy simán megússzuk a zuhit. Nos, nem így lett.

Komótosan indultunk útnak. A beszélgetés beszerzések, majdani felszerelések körül forgott, meg kitudja még mi körül. Remekül szórakoztunk azon, hogy Liu azt hitte, tényleg van folyó, vagy legalább egy patak a pályán keresztül, és találgattuk, hogy vajon milyen ötlettel állnak majd elő a szervezők a vízi átkelésre. Közben Sanyi is felhívott. Valahol fél úton leragadt, így késni fog. Takit navigáltam a pályáig. Ahogy befordultunk a kapu elé nagy csodálkozva meg is állapította: „De hát ez zárva!”  Innentől kezdve már egymást húztuk, hogy ki melyik cikket nem olvasta, és mivel is bukott le a szerző, vagy a többiek előtt. Minden úgy zajlott, ahogy a pálya bemutatásában szerepelt. Regisztráció, parkolás, büfé, stb.

Még jókor érkeztük, mert a Parkoló elején találtunk magunknak helyet. A korán kelők közül páran már teljes menetdíszben feszítettek. Gyorsan elkezdtünk kicuccolni. Geri vacogva és lila szájjal meg is jegyezte, hogy hideg van... és lesz is. Elkezdtünk öltözködni, csak így a parkolóban. Ezen felbuzdulva természetanyánk pedig megnyitotta az égi csapokat, hátha elmaradt a zuhanyzás. Korahajnalban még egy reddotot reparáltam, így nem igazán emlékeztem, mit is pakoltam be. A zsákból egyre-másra húztam elő a felszerelésem legkülönfélébb elemeit, és csodálkoztam rá, hogy mi mindent sikerült kómásan betenni. Aztán jött a legnagyobb meglepetés. Geri és Liu ideadta az aksiját, hogy töltsem fel hőn szeretett intelligens töltőmmel. Fel is töltöttem - abban nem volt hiba -, de hová tettem? Ennyit az intelligens töltésről. Hát, leizzadtam kétszer is egymás után, hogy most nekem kell valahogy delejt fakasztanom. Szerencsére Takinál akadt tartalék. Bele is applikálták a fegyókba a tartalék hajtóanyagot. Ekkor jutottam el oda, hogy felciheljem magamra a málhamellényt… bizony erősen balra húzott, de mitől? Mi a fenéért van lezárva a bal alsó zseb?! Hát bizony, oda süllyesztettem el a szökevény áramforrásokat. Nagy eszemmel betettem őket, csak nem a support táskába, hanem a mellénybe, hogy nehogy otthon felejtsem. Kaptam is dicséretet rendesen. Sebaj! Legalább a lítium-polimer akkumulátorokkal is le lesz tesztelve a két felújított beta (AK-47 beta). Már majdnem elkészültünk, amikor befutottak a többiek. Majdnem teljes volt a létszámunk, csak Tom hiányzott.

Az ekkorra már határozottan zuhogó eső volt a jellemző a területen. Eleget áztunk, így behúzódtunk egy eresz alá és emelkedett hangulatban találgattuk, hogy mikor veszi kezdetét a játék, vagy mi lesz helyette? Lassanként kibontakozott az esőfüggöny alól a kezdés első fénysugara. Eligazítás a Legénységi szállón! Át is sétáltunk a fentebb nevezett intézmény maradványai közé. Rövidesen össze is gyűltek a népek, és kezdetét vette az eligazítás. Újfent elhangzott mindaz, ami már korábban olvasható volt a kiírásban. Az alapvető tudnivalók, mint az oldalak konyharuhás megkülönböztetése, a medic szabály, a visszaállás szabályai, stb. után csapatosztásra került sor. Az amerikai oldalhoz öltöztünk, így alakítottunk egy tízfős rajt, az 1-es számút. Sándorunk átkeveredett valahogy az arab oldalra, így a korábbi mesterlövészeinkkel egy rajban alakíthatta a védekező irakiak harcosát. Tom és Áron épp ekkor futott be. Nagy sebbel-lobbal kezdtek az öltözködésbe, de még nem maradtak le semmiről. Az oldalak szerinti eligazításra mindenki elvonult a saját térfelére. Mi a fedett visszaállónkhoz mentünk. A rajok ekkor kapták meg a feladataikat, illetve térképet, és ellátmányként a medic szalagokat gyógyításhoz. Minden emberre jutott egy szalag. A felcsert csak a rajparancsnok és egy másik felcser gyógyíthat.

A szituáció dióhéjban a következő: Adott az Eufrátesz folyó, aminek a vonalát a bálakötöző fonál jelzi. Aki átlépi, az mehet vissza a kezdőre. A Legénységi fölött szintén ilyen módon került kijelölése a pálya határa. A folyó hosszában szeli ketté a pályát. Az amerikai oldal a Tankmosó épületétől, illetve a Tankmosó állványától indul. Ez a két visszaállónk van. Az arab oldal a felső telekhatár közelében keres magának visszaállót. Adott két híd. Elsősorban a nyugati hidat kell megszerezni (Tankmosó és Labirintus közti északnak tartó műút), mert a páncélosok csak ott tudnak átkelni. A keleti híd (Tankmosó és Legénységi szálló közti műút) csak gyalogos forgalomra alkalmas, így annak jelentősége csak a hídfő elfoglalásában van. Mind a két hidat védi az iraki oldal, és ha úgy hozza a sors, akkor fel is robbantják azokat. Feladatunk a két detonátor megtalálása és semlegesítése (rádión be kell mondani a detonátoron lévő kódot). A híd megsemmisülését fény és hangjelenség mellett két bója kihelyezésével is jelezni fogják. Aki a híd felrobbanásának idejében a hídon van, vagy a felrobbant hídon próbál átkelni, az automatikusan halott és megy a visszaállóra. Amennyiben mind a két hidat felrobbantják, úgy megkísérelünk egy átkelést a Víztisztító magasságában.

Mi lettünk az egyes raj. Feladatunk átjutni a főhídon és biztosítani a hídfőt. Ha ez sikerül, akkor elő kell keríteni egy detonátort, és megakadályozni a híd felrobbantását. Csapatunkon belül már előre kiosztottuk a feladatokat. Taki lett a rajparancsnok (angol sivatagi egyenruha, egyedi építésű G&G fém G4 CQB S, rádió) és egyúttal a felcser személyes védelmezője. Geri és Liu (német és angol egyenruha, AK-47 beta) megnyerte a suicid páros minősítést, így mehettek felderítőnek. Az ő hátvédjük lett Gábor (belga egyenruha,Cyma AK-47). A kemény mag szerepét Norbi (digital ACU,fém Boyi M4) és Dani (woodland digital, fém Cyma  AKSZ-74) töltötte be, míg a keménymag és a hátvéd feladatokat Tom (digital ACU,G&G G4-CQB R ) és Áron (digital A-2 ACU,Cyma AK-47) kapta. Én meg kipróbálhattam, milyen is a harctéri sebeket gyógyfonállal orvosolni (angol, JG AUG, medikszalag).

A hídon való átkelést több raj együttesen hajtotta végre. Mi egyből kétfelé váltunk. A rohamcsapat ment előre, míg a rajparancsnok, a medic és a két védelmező hátul elemezte a helyzetet és kidolgozott egy stratégiát. Az átjutás azon múlik, hogy az ellenfél általunk jól ismert két mesterlövésze hol van. Ha beásták magukat a nyugati híd északi hídfőjéhez, akkor csak egy rohammal tudunk átmenni. Hát figyeltük, hogy az átnyomulás hogyan zajlik. Négyes, ötös, és egyes raj közel húsz emberrel nyomult át teljesen az északi hídfőig. Ekkor indultunk utánuk. Rajunk a hídfő két oldalán foglalt tüzelő állást. Furcsálltam is, hogy az ellenfél ilyen könnyen adta a hidat. Vajon hol lehet Ádám, meg Zoli? Ekkor hatalmasat csattant mellettem a bokron valami. Aha! Szóval az az elképzelésük, hogy a tömegből kiszedegetik a felcsereket, meg a rajparancsnokokat! Innentől kezdve fedezékről fedezékre haladtunk. Felzárkóztunk egészen az északi hídfőig. Itt állóháború alakult ki.

Rajunk lőállást foglalt el az út jobb- és baloldali árkaiban. Norbi és Dani pedig a jobb oldali bozótosba ment feltérképezni a pozíciókat. Az eső szemerkélt és se előre, se hátra, se semerre. Takival nekiálltunk stratégiát gyártani az árok szélén. Közben a többi raj medicjének volt dolga rendesen. Volt kiálló raj is és volt érkező erősítés… Csodálkoztam is, hogy a felcserüket hogy nem lőtték még ki, hisz jóformán a raj élén rohant.

Ezen a ponton már sajnos néhány közjáték is zajlott. Rajunkból többen is jelezték, hogy az arab oldal soraiban van néhány „terminátor” is. Hiába lövik, hiába látják a találatot, azok nem adják meg. Mi se panaszkodhattunk, mert nálunk meg „Messiás kittel” felszerelt emberkék jártak át a vízen.

Takival végül arra jutottunk, hogy a Konyha épületének közelébe frontálisan nem tudunk odajutni. Részben, mert saját csapataink akadályoznak, részben mert erős fedező tűz jön abból az irányból. Átkaroló hadmozdulatra lenne szükség. Szinte biztos, hogy az épület hátánál van az utánpótlási vonaluk. Ott állnak ki és ott jön az erősítés. Ezt kellene elvágni! Azám, de hogy jutunk oda?! Zuhogó esőben teljesen felesleges elővenni a térképet, de nem is volt szükségünk rá, hisz két lábon járó GPS szerepét töltöttem be, mivel Taki még nem járt a pályán, és én voltam számára az eleven pályaismeret. A Csúszda lezárt területe előtt van egy nagyon sűrű csipkebozótos vegyesen mindenféle fával és cserjével. Ezen keresztül eljuthatunk a Szerelőcsarnokhoz. Takinak megmutattam az irányt és elmeséltem, hogy mi merre van. Azonnal osztotta is a feladatokat. Gergő, Liu, Gábor megy elől felderíteni. Norbi, Dani követi és fedezi őket. Tomnak és Áronnak jutott a megterhelő feladat, hogy vigyázzanak a nemesebbik testrészünkre. Irány a dzsindzsa! Rádiócsend!

A raj eleje felkapaszkodott a töltés koronára és ott meghúzta magát. Ekkor landolt nálam a csapat kettes számú rádiója. Majdnem infarktust kaptam tőle, mert a mellény zsebéből ijesztően hangosan szólt. Persze a füles otthon pihent, így teljes akusztikai szépségében lehetett élvezni a forgalmazást. Amint felkapaszkodtunk utánuk Taki már látta, hogy taktikai útmutatásra van szükségük. Megvitatták, hogy a gerinchez képest a völgy inkább a járható. Ennek örömére mind a tízen lemásztunk. Vagyis csak az első három ember mászott, a többiek már csúsztak. A magam részéről ezt a potom négy méteres szintkülönbséget egy másodpercen belül abszolváltam. Ha vízszintesen is így tudnánk áthidalni a távolságot, akkor az már csalás lenne… Illetve garantált a fizikai Nobel díj a térhajlítás elméletének gyakorlatban történő igazolásáért.

Egy kósza betonfal mögött kuporogtam, míg a suicid párosunk talajgyakorlatokkal bevette az út melletti árkot. Míg visszanéztem, - hogy Taki vajon hogyan jön le a töltés tetejéről (nyílván fenéken) - már fel is fejlődtek a srácok az árok teljes hosszán. Fedezék mögül fogták a Konyha felé vezető útkereszteződést, a másik irányban az Autós pálya bejáratát és a Szerelőcsarnok épületét. Amíg megtettem a két métert az árokig, Taki már túl volt egy teljes eligazításon, és legalább négyen fedezékben voltak az autók között. Gyorsan átfutottam. Beküldtem két embert az épületbe, hogy derítsék fel, és Takinak mondtam, hogy gyorsan tűnjünk el szem elől, mert ez már az ellenfél területe. Behúzódtunk a Szerelőcsarnokba. Ajtónként két emberel biztosítás. Néha feltűnt egy-két amerikai is a területen. Nem egészen volt világos, hogy hogyan jöhettek jóformán velünk szembe, mikor a híd mögöttünk volt. Itt adódott egy kis pihenő idő, ami alkalmas lett volna némi rádiózásra. Akárhogy próbálkoztunk csak nem kaptunk választ a bejelentkezésünkre. Egy idő után a forgalmazások is szakadozottá váltak. Nem volt mit tenni, majd később újra próbáljuk, vagy postai úton értesítjük a HQ-t.

A taktika a következő: a felderítők felmennek az épület mögötti töltésre. Kilesik a csapatmozgásokat, aztán keresnek egy útvonalat a Konyha irányába. Suicid páros megy elől, Gábor a fedezetük. Kemény mag settenkedik utánuk, Taki meg engem véd, míg nincs útvonal, aztán Tom és Áron lesz a hátvéd. Ezt jól ki is találtuk, már csak meg kell valósítani! Az épület Fenyves felőli végin óvatosan kiszivárogtunk. A páros felszaladt a töltésre és azonnal jött is az infó, hogy arabok szaladnak amcsik elől a Konyha felé. Felrobbant volna mind a két híd és lezajlott volna az átkelés, vagy most mi van? Ez meglehetősen nagy meglepetés volt számunkra, de az még nagyobb volt, mikor kiderült, hogy ezek egy rajt alkotnak! Azonnal megkezdtünk egy arcvonalat kialakítani a töltés tetején. Áron, Taki és én maradtunk az épület falánál, míg a többiek a töltés felé vették az irányt. Dani egy kitaposott úton próbált felkapaszkodni, de a csúszós talaj csak nem hagyta, hogy feljebb jusson, keményen menetelt, mint a szembe jövő mozgólépcsőn. Egyre nagyobb derültséggel szemléltük próbálkozásait. Fentről meg csak jött a sürgetés, hogy azonnal másszanak fel. Norbi hirtelen elhatározásból deréktájon megtámasztotta Danit, majd tolt rajta egy embereset. Dani azonnal hasra is vágódott és már csúszott is lefelé, Norbi meg épphogy el tudott ugrani. Ekkor már nyerítettünk a röhögéstől. Persze Gergőnek a tűzvonalban inkább sírhatnékja támadt, mert nem elég, hogy a rádió beleüvölt néha a hadműveletbe, még a fegyelmezetlen harcostársak se bírnak magukkal. Szerencsére a domb akusztikai akadály, így a túloldalán semmit sem hallhattak.

A széles jókedvünknek némi mozgolódás vetett véget. A Fenyves felől néhányan érkeztek. A töltés tetején meg javában folyt a tűzharc. Ha nem igyekezünk, akkor bekerítenek. Beültem az árokba és mondtam Takinak, hogy menni kellene. Menni, de hogy?! A felderítők beragadtak, mi meg mindjárt a nyakunkba kapunk egy rajt. Nem volt mese meg kellett állítani a bekerítést! Taki és Áron eleinte csak az épület sarkánál figyeltek, de aztán kimentek a fedezékek közé. Nekem ekkor már minden bajom volt. Ha a kereszteződés nem a miénk, akkor a hátvédjeinket leszedik. Ugyan a korábban látott amcsik feltűnése arra engedett következtetni, hogy ilyesmi nem történhet, de valami azt súgta, hogy ez nem stimmel.

A töltés tetején a rajunk hat tagja locsolta a BB-t. Locsolta? Öntötte! Valami csoda folytán csak minden nyolcvanadik volt hatásos, pedig tíz-tizenöt méteren teljes emberalakos embereket nem olyan nagy valami eltalálni. Biztos „vak BB”-t vettünk! Végül fejenként egy-két három és hatszázas tárral csak sikerült érvényes találatot elérni.

Közben az autók között is elkezdődött a haddelhadd. Pontosabban egy rövid lövöldözést követően valami diskurzus alakult ki Taki és valaki között. Taki érdeklődésének tárgya az volt, hogy a kilőtt delikvens melyik oldalhoz tartozik? Emlékeinkben az élt, hogy az arab oldal konyharuhával a nyakában arab. Ergo, ha nincs konyharuha, akkor amcsi. Csakhogy! Amennyiben amcsi, akkor miért lő ránk?! A delikvens ki is okította Takit, hogy ő arab, mert arab kendő van rajta és mi vagyunk azok, akik nincsenek tisztában a dolgok állásával, mert nem viselhetünk arab kendőt. Igazán meggyőző érvelését azzal támasztotta alá, hogy ő valamilyen parancsnok és mint olyan ő különösképpen viselhet csak shemagh-ot identitásának jelzése végett. Nem értettem a bokor alól, hogy raj, vagy oldal, de parancsnok. Lehet, hogy nem figyeltünk eléggé? Az mindenesetre elég problémás, hogy nem viselhetünk olyan kendőt, már csak azért mert mindenkinek az védi a nyakát, ráadásul nincs más…

Közben Áron bekapott egy találatot. Ekkor ért véget a töltés tetején a locsolkodás és kiabáltak, hogy Gergőt kilőtték. Remek! Gergő ráér. Sokkal fontosabb, hogy a hátvédekkel visszavonuljunk. Mondtam Liunak és Gábornak, hogy kitartás, mindjárt jövök! Azzal berohantam az autók közé. Fura szögből is jött néhány lövés, de sebaj! A gumik oldalához lapulva elő a bálakötözőt, és már csomóztam is Áron karjára. Taki a távolabbi fedezék aljában kuporgott és fedezett minket. Ahogy meghúztam a csomót a felemelt könyökömön éreztem, hogy eltaláltak. TALÁLAT! Máris integettem Takinak és szedtem elő a narancssárga szalagomat. Szerencsére Tom ekkor már a sarkon volt.  Szerencsére, mert a Szerelőcsarnokban két ellenfél iparkodott előre. Na, szép! Pont a tűzvonalban vagyok hullajelölt! Bőszen lengetve a narancssárga szalagot igyekeztem lehúzódni annyira, hogy ne zavarjam a játékot. Az épületből kinéző játékos szerencsére nem fogta fel, hogy csak én vagyok halott, így nem lőtte ki a frissen feltámasztott emberünket. Áron ekkor nézett vissza, így könnyű szerrel leszedte. Amikor Tom benézett a sarkon és elkezdte sorozni a csarnok távolabbi végén állót, akkor még egyet. Ekkor ért oda Taki hozzám. Gyorsan elkezdtem felkötni a szalagot. Erre Takit is eltalálták. Gyorsan őt is felgyógyítottam. Itt hatalmas taktikai hibát követtünk el. Mind Taki, mind Áron visszafutott a sarokra Tomhoz. Mellkasomon éreztem a találatot. Ezzel nekem véget ért ez a kör. HALOTT KLIMEGY! Hitetlenkedve néztek rám. Pár szóban összefoglaltam, hogy nekem is két életem van, így most boldoguljanak nélkülem. Azzal elindultam a visszaállónk felé.

Útközben elhaladtam az északi hídfőt újra visszafoglaló arabok mellett, majd néhány amcsi mellett. Kisvártatva követőim is akadnak. A déli hídfőig kihozott visszaállóig mentek. Én squad hiányában az oldalparancsnokhoz mentem. Fel és alá járkált és osztotta az utasításokat rádión. Már tudta, hogy melyik rajhoz tartozom és kérdezte is, hogy miért nem használtuk a rádiót. Miért is? Mert végig akcióban voltunk, vagy tűzharcban. Ennél részletesebben nem is volt időm kifejteni. Hol voltunk? Autós pályán. Miért nem a Konyhát támadtuk? Épp annak az utánpótlási vonalát vágtuk el, csak nem sikerült eljutni az épület mögé. Megemlítettem, hogy volt valami kavarodás az oldalak megkülönböztetése körül. Közben lassan szálingózni kezdtek ide a rajom tagjai. Ahogy érkeztek, úgy kezdett összeállni a távozásom utáni kép.

A többiek még vagy 10 percig tartották magukat. Gergő kivérzett, Takit és Áront újra kilőtték. Gábor egy átkarolással próbálta a töltés aljából kifüstölni az ellenfelet, de akciója közben az arab oldal parancsnoka visszatessékelte az indulópontunkra, mondván, hogy arab kendő csak arabokon lehet.  Többiek megkíséreltek egy kitörést, de a közjáték inkább visszakényszerítette őket. Az a biztos, ha mindenkire lőnek, mert nem lehet tudni, ki a barát és ki az ellenfél. Egészen a Szerelőcsarnok mögötti kis épületig hátráltak és ott bevették magukat az épületbe. Abban bíztak, hogy talán átsiklanak rajtuk, mert négyszeres túlerővel nem boldogulhatnak. Demoralizáló volt a korábbi tapasztalat is. Majdnem megúszták lapulva, de egy óvatlanul beleső arab lelövése felfedte rejtekhelyüket. Nem lehet tudni, hogy Tom, vagy a bátor arab ijedt-e meg jobban, de az utóbbit hirtelen felindulásból jól megsorozták,- pedig nem szolgált rá. Végül a srácok úgy döntöttek, hogy feladják. Kint teljesen körülvették már az épületet és valaki gránátot is emlegetett. Korábbi hasonló tapasztalataik azt mondatták velük, hogy ezt a pillanatot nem tanácsos megvárni.

Az arab oldalon az a téveszme kelt szárnyra, hogy nekik elegendő, ha semagh van a nyakukon, így többen is negligálták a konyharuha viselését, többek között az oldalparancsnok is. Ahogy végignéztem csapatunkon már nem nagyon tudtam megállapítani kin milyen is volt az egyenruha. Egész egységes képünk lett a ránk ragadt sártól és levelektől. Szinte teljesen bőrig áztunk és abban a pillanatban úgy éreztük, hogy ránk fér némi pihenés és esetleg ebéd, ha már egyszer dél is lemúlt. Azzal el is vonultunk bevenni a büfét.

Már útközben is a nedves környezet és a bőr, valamint a különböző nedves környezetet kedvelő élőlények volt a téma (heregomba). Ismét megtaláltuk Liut, és sajnálkoztuk, hogy mégis búvárruhát kellett volna hoznia, most milyen jól jött volna! Mire felértünk már széles jókedvünk volt. Némi meglepetéssel konstatáltuk, hogy Sanyi, Ádám meg a teljes rajuk ott piknikezik a büfében. Hát őket sem az időjárás zavarta be ide. Nekik a szokásos egy-két zombin túl komoly fejtörést jelentett a Mózes féle túlélőcsomaggal felszerelt héber törzs, akik minden további nélkül közlekedtek a vízen keresztül, de emellett a szót se értették, hogy tilosban járnak. Ezt az élményt fokozta náluk a szintén tiltott Parkolóból támadó raj esete, meg a McGyver squad, amelyik se bójától, se füsttől nem zavartatta magát és simán támadott a felrobbantott gyaloghídon keresztül. Illetőleg kifejezték azon irányú örömüket, hogy legalább mi lelőhetők vagyunk. A tapasztalatok ilyen formán való kicserélését követően érdeklődésünk újfent a víz és a vizes életteret kedvelő lények felé fordult. Széles jókedvvel elemeztük a különféle gombás fertőzéseket és betegségeket. Taki megosztotta velünk néhány élettapasztalatát búvár, alpinista és egyéb korszakaiból. Közben tömtük magunkba az elemózsiát.

Jó hosszú időt tölthettünk el a kantinban, mert mire lemerészkedtünk már a nap is kisütött. Mi legyen? Álljunk be, vagy várjunk még? A kérdés megválaszolását elodázta, hogy újabb érdekességre lettünk figyelmesek. Norbi 1911-e helyén valami sárfolt lifegett. Ahogy kihámozta a combtokból kiderült, hogy ez maga a Colt, csak kicsit sáros. Kis törölgetés, aztán nagy meglepetésünkre minden további nélkül működik. Jól bírja, de nem lesz egyszerű megpucolni. Váratlanul megszólalt a rádió és közölték, hogy még mennyi idő van hátra a játékból. Na, akkor álljunk be a véghajrára! Erre valamelyik rajunk bejelentkezett, hogy beolvasná a detonátor kódját. Akkor mégse állunk be.

A hivatalos ebédszünetet követően a társaság fele hazament. A többiek pedig egy zászlószerzős játékra voltak hivatalosak. A Szerelőcsarnok és a pálya vége közötti terület a Kábeldobos játéktér előtti útig. És egy pár kört még játszottunk az erősen megritkított Dzsungelben, aztán indultunk haza. Délutánra nagyon szép idő lett. Jó levegő és kellemesen meleg. Elázott ruháink szinte mindegyike megszáradt már. Hazafelé a terepminták hazai alkalmasságáról folyt a vita és arról, hogy ki hányszor henteredett bele sárba, avarba, vagy csipkebokorba.

Minden nagy létszámú nyílt játékban ott van a potenciális lehetőség, hogy a játékosok nem ugyanazon a szinten állnak. A kezdők, a haladók és a profik együtt játszása végső soron azt eredményezheti, hogy kialakul egy közösen elfogadott és alkalmazott norma. Minél többet játszanak együtt, annál inkább idomulnak egymáshoz és a szabályokhoz. A kezdők között sokan nem ismerik az airsoft még legalapvetőbb szabályait sem. A profik pedig megszokásból játszanak. Ha valaki tudatlanságból, vagy megszokásból leveszi a szemvédőjét, az potenciálisan szeme világát teszi kockára. Ugyanez a helyzet a találat megadásával. Becsület játék ide, vagy oda, de bizony a profiknál gyakran előfordul, hogy nem hiszik el, hogy egy náluk tapasztalatlanabb is le tudja őket lőni. Sokáig lehetne sorolni a jótékonyan emberi gyarlóságnak hívott gerinctelenséget, de felesleges. A világot szemellenzővel és demagógiával szemlélők persze egyből akasztanának és betiltásért kiáltanak. Ez meg az emberi gyarlóságnak a butaság része. Buta embert nem lehet meggyőzni.

A játék menetéért mind a játékosok, mind a szervezők egyaránt felelősek. A szervező, viszont csak annyiban több egy játékosnál, hogy ő a közösség szócsöve. Az ő dolga figyelmeztetni a deviáns viselkedésre az önmagáról megfeledkező játékostársakat. Erre a feladatra pedig nem mindenki alkalmas. Határozott fellépés, eltökéltség és példamutatás kell. Persze az sem árt, ha az illető ismeri a szabályokat és a játék kiírását. A játékosoknak pedig kutya kötelessége azt tenni, amit mond, még ha az nincs is egészen ínyükre.

A remek előkészület és szervezés értékén sajnos a játék játékvoltáról megfeledkezők rontották a legtöbbet. Ezt pedig a szervezők ott és akkor orvosolhatták volna pl. mindkét oldal visszarendelésével és a szabályok újbóli ismertetésével, majd az egész újraindításával. Sajnos nagyon kevesen voltak és nem is sikerült mindig megtalálniuk a beavatkozás legjobb módszerét, vagy helyét. A csapadékos időjárás ellenére jónak ígérkezett a játék, sőt talán az tette inkább élvezetessé. Mi újabb élményekkel és tapasztalatokkal tértünk haza és nagy várakozásokkal nézünk a következő esemény elé.

Játékok:

2017. December 10. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 17. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 24. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2017. December 28. - Csütörtök

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huCSÜTÖRTÖKII AIRSOFT

09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 31. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2018. Január 07. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huVASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

ELITECOMMANDO

Elitcommando a prémium kategóriás csapatépítő tréning! - airsofthungary.hu

 

NAGYJÁTÉK - SCENARIO

Nagyjáték - Scenario - airsofthungary.hu

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Osztálykirándulás - airsofthungary.hu

CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING

Csapatépítő tréning - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Vasárnapi airsoft nyíltnap

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS

Barátságos mérkőzés - airsofthungary.hu