szerda 19 jún. 2019
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
  • default style
  • blue style
  • green style
  • red style
  • orange style
Share to Facebook Share to Twitter Share to Linkedin Share to Myspace Share to Delicious Share to Google 
AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

Az ár tartalmaz: 2000 db lövedéket, airsoft fegyvert, védőmaszkot, a ruha bérlés további 1000,- Ft! Az akció érvényes 2016. június 1-ig!...

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

Szervezz baráti társaságból csapatot és jelentkezzetek be játszani hozzánk!...

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Minden vasárnap szeretettel várjuk az airsoftos játékosokat! Kérjük jelentkezzetek be telefonon, ha felszerelés igényetek van!...

Nyomtatás

Bin Laden katonája

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

Sanyi befordul a kereszteződésbe, én meg bőszen integetek, hogy álljon meg azon az oldalon, mert csak beugrok és máris suhanhatunk. Akciómnak az lesz az eredménye, hogy majdnem leáll a forgalom, de Sanyi tapasztalt Lada drájver és már a parkolóban is van. Megosztom vele tegnap esti baklövésemet, hogy Botinak csupán egy órával mondtam későbbi időpontot, úgyhogy Csepelen vennénk fel. Jó a stressztűrése. Máris szervezi át a kocsi belsejét. A díszkört követően haladunk tovább a Corvin felé, ahol egy villogó rendőrautó után állunk meg. Tom már bent is van, irány Szentendre!

A kapuba befordulva máris feltűnik, hogy bizony itt a szokottnál nagyobb a nyüzsgés. Közvetlenül a kapu után vár a regisztráció. Jobb híján a Legénységi szállás felé állunk meg. Kutyafuttában üdvözölünk pár ismerőst, meg csapattagot, aztán gyorsan kidobáljuk a cuccainkat és a kocsi mellett megkezdjük az öltözködést. Köztudottan ez a készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy ez idő alatt felszállna velünk egy légi szállítójármű, a többieket kideszantolná és visszajönne, mi meg akkor kérdeznénk meg, hogy hol kell kiugrani, amikor már mossák a gépet. Az teljesen természetes, hogy ekkor kell megcsodálni a csapattagok és a legközelebb állók új szerzeményeit: Ruger Super Hawk, AKS-74U - valódi fautánzatú fával -, golyóálló mellény replika - kilós gumihab béléssel és sodronyerősítéssel -, meg a WA2000, amit amúgy is megcsodálunk minden játékon.

Míg cihelődünk, lezajlik egy csoportkép, egy csapatosztás, meg a megkülönböztető jelzésekről valami diskurzus. Afgánok leszünk Allah és a szervezők kegyelméből, aminek örömére meg is konyharuháznak. Eleinte erős ellenérzéseim támadnak, hogy egy konyharuhát kössek a nyakamba, de utólag rá kellett jönnöm, hogy ez a megoldás egyszerűen zseniális! A bokrok alatt kúszva dicsértem Józsit, meg az összes rendezőt, hogy mekkora eszük van! Olyan szépen és egyértelműen meg lehetett különböztetni a két csapatot, hogy baráti tűz szinte nem is volt.

Rajokba rendeződünk, mi vagyunk a hármas. Végignézek kicsiny csapatunkon, ami erősen úgy fest, mint egy militáns alakulat, akik két-három kontinenst magába foglaló konfliktus aprócska fejlődő országának önkéntesiből állt volna össze. Van itt minden: hentes gyerek M4-el, doktor néni rövidnadrágban, rövid kalával, iskolakerülő német cserediák G36C-vel, eltévedt kommandós talpig feketében, dezertált amerikai ejtőernyős AT digital álcázással és két tétel tigrismintás terepgúnyába bújt mesterlövész. Megjegyzem, én meg úgy nézek ki, mint egy újzélandi vegyvédelmis, aki elcserélte a gázmaszkját.

Minden szükségest összeszedünk és elindulunk a kezdőpontra. A visszaállónk a Lövészárok mellett került kialakításra. Egy álcaháló alatt lehet menedéket találni a tűző nap elől. A feladat úgy szól, hogy adott egy hadúr, Geronimo (bin Laden), akit meg kell védeni az amerikaiaktól. Rajonként kell egy rádió, meg egy felcser. Valamilyen véletlen folytán Balázs lesz a rádiós és egyúttal a rajparancsnok is. Zoli pedig megkapja az orvosi állást, hátha két fegyverrel a hátán elbírja még ezt a terhet is. Squad leaderünk elvonul Geronimo bácsival, hogy megdiskurálja a feladatot. Kisvártatva jön is vissza nagy boldogan, és lobogtat egy térképnek látszó tárgyat, amit nem is fél használni, és úgy tűnik, még érti is. Körülálljuk, és máris kezdődik a fejtágítás. Itt vagyunk az F ponton, innen elmegyünk a M-re, aztán a G-re, ahol harcállást foglalunk, ha meg nem tudjuk megtartani, akkor vissza M-re, ahol a négyes raj védekezik. A piros terület a K, meg a J, ezek tiltott területek. Oda nem lehet belőni, se onnan kilőni. Az amcsik meg az E pontról indulnak.

Elindulunk. Útközben lefordítjuk magunknak, hogy melyik pont mi is lehet. Az amcsik a Tankmosó épületétől indulnak. A Tankmosó felé vezető út derekánál kell beásni magunkat. Ha meg gáz van, akkor megyünk vissza a kereszteződésbe. Egyedüli kérdés már csak az marad, hogy hol is lehetnek a piros területek, meg a játéktér határa? Kicsire nem adunk! A nagy pedig nem számít…

A lőállást elfoglaljuk, aztán a sznájpereink vagy egy bő fél órán át szóval is tartják az amcsikat. A kisebb, nagyobb kiáltozásból lehet következtetni, hogy van kire lőniük. A négyes rajt előre rendelik velünk egy bozótba. Még egy fél órát ücsörögünk, aztán parancsnokunk vezetésével átsétálunk a tiltott zóna határán, mondván, hogy ott dolgunk lesz. Nem lett. Vissza is sétáltunk. Másik mesterlövészünkkel együtt felült a dombtetőre. Időközben nála landolt a maradék rádiónk is. Lassan felszivárgunk a töltés tetejére, hogy legalább lássuk, mi történik. Szemből próbálják megszórni a dombot, de ehhez nagyon messze vannak. Kisvártatva kiszúrok egy komplett amerikai rajt, hogy a labirintus ablakán másznak ki az épület mögé. Újabb várakozást követően lekászálódunk a töltésről és átsétálunk a Víztisztítóhoz. A Labirintus előtt van némi mozgás.

Rajparancsnokunk odafelé eltűnt a bozótosban. Az út túloldalán nincs emberünk. Ezen az oldalon a bozótos a miénk és az utat is fogjuk egy mesterlövésszel. A felcser sincs valami jó bőrben, egy kicsit „vitaminhiányos”. Mindenki legjobb tudása szerint próbál helyezkedni és megtalálni a neki való posztot. Elindulok az út túloldalára a komlóval, galagonyával és csipkebokorral vegyes, sűrű rengetegbe. Szerencsémre akad mellém tűzpár is Tom személyében.

A bozótos belsejét behálózzák a vadcsapások. Kitömött málhamellényben nem a legideálisabb itt mozogni. Óvatosan haladunk, hogy rajunknak védhessük a bal oldalát. Rövidesen dolgunk is akad. Az út töltésének koronavonalán túl szórvány lövöldözés veszi kezdetét. Mutatom tűzpáromnak, hogy előttünk ketten mozognak. Lehúzódunk a bokrok takarásába. Kisvártatva két alak jelenik meg előttünk. Az ellenfél megkezdte a rajunk bekerítést. Az első kilép a növényzet takarásából és semmivel sem törődve, megy az út felé. A második még takarásban van. Kivárok, hogy előbb a hátsót lőhessem le, mert akkor lesz időm még célozni. Sajnos az útra felkaptató tüzet nyit a rajomra, így nincs választásom, válaszként lövök. Talált. Már a másikat sorozom. Szerencsére még nem tudja, hogy merről kapja az áldást. Rövid sorozat, de csak nem kapok visszajelzést a találatról. Pozíciót váltok. Ha visszavonulna, akkor az enyém, ha előre menne, akkor Tom veszi kezelésbe. Felém indul, enyém. Rövid tűzharc után győztesen és sértetlenül indulunk tovább. Fent még folyik a küzdelem. Folyamatosan jár a szemünk és hallgatózunk. Felmászunk az úthoz. Balra a Labirintus, jobbra a Víztisztító, előttünk meg a cserjés, ahol a rajunkat hagytuk, de most csak az ellenfél katonái mutatják magukat. Itt hagytak egy szó nélkül. Kióvakodva két alakot látok. Úgy érzem, hogy fegyverem és pontosságom nem a legjobb ide és túl nagy feltűnést keltene. Tom pontosabb a G&G HK416-tal, így ő megy lőre. Az első amcsiról ki is derül, hogy már halott, csak nem használja rendeltetésszerűen a narancssárga kendőjét így kap találatot bőven. Tom megindul, én követem. Amíg az út vonalán halad, addig én a bozótost pásztázom. Egymás után adják meg a találatokat. Az egyik csapás elején lehúzódok. Oldalról pont felém tartanak a kiállók és ebbe a kavarodásba sétál bele épp egy amerikai. Benne van a célkeresztben, de a sok csellengő miatt nem vesz észre. Amikor tőlem 3 méterre ér rákiáltok: DOBD EL! Ugyan majdnem szemben vagyunk, de becsülettel megadja. Lassan már egy egész rajt szedünk le, aztán megakad a lendületünk. Az egyik bokor alatt kilesve egy sisakos alakot látok feküdni, még nem sejti, közel a vég. Egy lövés a sisakra, egy nyaktájékra. Megadja. Feltartott kézzel fekszik. Tőle jobbra mozgást látok. Remélem, nem akar elmozdulni. Vagy ötven centire tőle küldök előre sorozatot. Nincs találat. Aztán még pár hosszabb sorozatot is. Hiába látom a nyiladék végén mozgó alakot, nem kapok visszajelzést, hogy eltaláltam volna. A feltartott kezűtől balra is mozgást látok, így most a bal oldala mellett ötven centivel húznak el a BB-im. Nem irigylem. Becsülettel alakítja a halottat és bőszen lengeti kezét. Tom szintén egy bozót mögül próbálkozik, néha egy, két rövid sorozatot küld előre, de neki sincs szerencséje. Ketten beszélgetnek a bozót túloldalán és velem szemben még lapul az előző. Rövidesen társaságot is kapunk egy fotós személyében. A pillanatnyi zavarunkat kihasználva az ellenfél támadásba lendül. Kapok egy bozóton átszivárgó BB-t. „TALÁLAT!” Aztán… „Halott kimegy!” Gyakorlatilag a rajunktól elszakadva, az ellenfél területén nincs sok értelme felcserért kiáltani. Rövidesen Tom is az én sorsomra jut, és harsányan nevetve pózolunk a fotósnak.

Battyogunk a visszaállóra, amikor egyszer csak meglátjuk s a rajunkat. Ott heverésznek egy bokor alatt a tiltott zóna határán. Imaszünetet tartanak, meg Zoli rosszul lett a napon. Rajparancsnokunk bement a sűrűbe. Kérdezzük, hogy miért hagytak ott, meg hogy most mi lesz? Bevallásuk szerint mindannyijukat kilőtték, ráadásul kiabáltak nekünk, hogy vonuljunk vissza. Előre meg nem határozható ideig még ott szándékoznak feküdni az árnyékban. Mivel épp szomjan halunk Tommal, így elvonulunk feltámadni a visszaállóra. Taki fia Boti is velünk tart. Legnagyobb meglepetésünkre Geronimo jön velünk szembe és olyat szól, hogy az amcsik elvitték az Autós pályát. Rövid diskurzus során kiderült, hogy rajunkat a Kábeldobos pálya fölé fogja rendelni, ott lesz a találkozó, aztán lezúzzuk a hitetleneket.

Készleteinket feltöltve újra a Víztisztító felé vesszük az irányt. A bázison volt szó arról, hogy megtréfáljuk a jenkiket és áttelepülünk a Labirintushoz. A hármas és a kettes raj maradékait elérve újra nekiindulunk, hogy a Dzsungelt, aztán meg a Labirintust is bevegyük. Rajparancsnokunk újfent eltűnik, így saját kreativitásunkra támaszkodva előrenyomulunk a kerítésig. A Labirintust elérve Tommal bemegyünk, hogy ellenőrizzük. Mire végeztünk a helyiség átvizsgálásával rajunk már nincs sehol. Ismét otthagytak. Jobb ötlet hiányában kényelmes sétában nekiindulunk, hogy az Autós pálya felé meglepjük az amcsikat, vagy megtaláljuk rajunkat. Az úton sétálva konstatáljuk, hogy a Tankmosó utáni épületnél még hárman álldogálnak, a többi meg az Autós pályánál gyülekezik.

Tom! Most mi a fenét fogunk csinálni? (Érződik egy tapasztalt csapatkapitány hiánya). Előttünk vagy negyvenen vannak, mögöttünk meg hárman. Aztán csak megyünk tovább… A csoport beszélget, láthatóan nem törődnek velünk. FEGYVERT ELDOBNI!!! Akkor jobb nem jutott eszünkbe. Nem is aratunk ezzel osztatlan sikert. Kapásból kioktatnak, hogy ez a visszaállójuk, meg hogy azt nem lehet támadni. Végül vállvonással intézzük a dolgot. Ha ott dekkolnánk, akkor nem lenne játék, pedig jó ízes kis csetepaté lóg a levegőben. Ahogy elhagyjuk a gyülekezőket és belépünk a tiltott zónába egyszer csak BB-k pattognak a hátunkon. Csodálkozva nézünk vissza. Egyrészt nem ildomos kijönni a visszaállóról, ha az fenyegetett, másrészről a piros zónában nincs lövöldözés. Erről rövid eszmefuttatást tartottunk a tájékozatlan lelkes bőrnyakúnak, majd, mint aki jól végezte dolgát: KÉS a mellbe! Azzal útjára is bocsátjuk a megkéselt amerikai közlegényt és mi is folytatjuk utunkat.

A visszaállónkon azzal fogadnak, hogy az amcsik elfoglalták az Autós pályát, úgyhogy azonnal menjünk a töltésre és csatlakozzunk a rajunkhoz. Botival kiegészülve felmászunk. Odahalljuk, hogy az amcsik rohamra készülődnek. Rajunknak se híre, se hamva. Leereszkedünk az épület mögé. Annyi időnk marad, hogy épp fedezéket tudunk keresni. Tom a ház sarkánál, Boti és én az árokban. Feszülten figyeljük a hangokat és érzem, hogy izzad a tenyerem a kesztyűben. Várakozás közben elkalandozok kissé, hogy hogyan kellene megoldani a helyzetet, és hogy valószínűleg engem fognak elsőnek kilőni.

Elhangzik a támadásra szólító parancs. Agyamon átfut, hogy talán jobb lett volna előrébb óvakodni, de már késő. Megjelenik az első, aztán a második, harmadik… Már Boti is erősen lövi őket. Lassan fogy a bozót és már, meg se tudom számolni hányan lépnek vissza feltartott kézzel a tűzvonalból. Alig győzöm tekerni a tárat. Most az épület sarkán nézegetnek be. Már Tom is sorjázza az ellenséget. Az eddig a sarkot takaró cserjét teljesen elnyírták a BB-k. Eddig csak azért volt szerencsém, mert az árok alján gubbasztok és csak a felsőtestem látszik ki, meg van egy csenevész bokor, ami valamennyire takar. Takart, míg volt. Az ötödiket, aki beles a sarkon valahogy nem találom el, de ő sikerrel jár. „TALÁLAT!” Teszem fel a kezem, és mászok ki az árokból a töltés oldalába, és veszem elő a találatjelzőmet. Boti és Tom még mindig sikerrel tűz alatt tartja a sarkot. Már meg se tudom számolni hány találatot értek el a srácok. Rövidesen Boti is bekap egy lövést. Kimászik hozzám. Rájöttek, hogy távolabbról belőhető az árok. Tom még kitart. A sarkon befordulva küzd, de őt a falra rögzített létra csodával határos módon védi. Folyamatosan cseng a fém a BB-ktől. A sarkon már legalább hárman lövik Tomot. Végül csak elfogy a szerencséje. Most hárman ülünk a töltés oldalában. A dombocska tetejéről a mieink válogatás nélkül kezdenek lőni mindenkire. „HALOTT! IDE NE LŐJJ!” Pedig azt gondolná az ember, hogy a rikító narancssárga elég feltűnő. Persze, amikor életemben először mentem játszani én se láttam színeket az adrenalintól, most meg aztán tényleg van mitől pörögni! Amikor a BB-k záporozása alábbhagy, és már eleget moziztunk, elindulunk az amerikai visszaálló felé, hogy azon keresztül menjünk a pontunkra.

A piros zónán áthaladva Zolit találjuk a földön ülve. Bevallása szerint nem akart újra kimenni a napra, így ott várja, hogy a raj - ígéretéhez híven - hozzon neki vizet. Otthagyom neki a sajátunkat, mondván, hogy úgyis volt ígéret ingyé’ vízre.

A visszaállón végre megvan a rajunk. Jönnek a hírek, hogy már lassan mindenki kifogy mindenféle ételből, italból és különben is, mikor lesz vége? Az oké, hogy az amcsiknak likvidálniuk kell Geromimot, de az afgán csapat mikor győz? Időkorlát nincs? Rövidesen megérkezik a válasz. Egy beszivárgó amerikai raj megkerülte a nagy dombot és javában támadnak bennünket. Rohanunk a fedezékek felé, hogy visszaszorítsuk őket. Nem világos, hogy miért küldenek mindenkit ugyan arra az oldalra. Rajunk másokkal vegyesen keres fedezéket. Újra Tommal és Botival gubbasztok egy farakás mögött. Sanyit egy kábeldobbal odébb látom. Ahogy visszafordulok egy BB csattan a maszkomon. Nem látszom ki a fedezék mögül, de ez az eltévedt lövés mégis átjutott egy résen. Felcserért már nem kiáltok. Hozzászoktam a hiányához. Gyalogolok feltett kézzel a visszaállóra, amikor egyszer csak felhangzik: „VÉGE!” Lelőtték Bin Ladent.

Mindenki elindul visszafelé a parkoló irányába. Nagy evés-ivás veszi kezdetét. Mire elfogy az ebédnek hozott elemózsia a játékosok jelentős része már össze is pakol. Délutánra körülbelül fele társaság marad. Vannak olyanok, akiknél a konyharuha akkora sikert aratott, hogy megvásárolják. Az biztos, hogy kedves emlék lesz.

Levezetés képen néhány kisebb játékot lezavarunk. Először a Tankmosóhoz megyünk. Nem tartozik a kedvenceim közé, de azt a két kört kibírom. Az elsőben már az elején bekapok egy bozótoson átszivárgó lövést, a másodikban meg egy húsvéti játékos locsol meg egy tárra valóval. Innen a Labirintushoz megyünk. Az első körben a külső terepet választom. Egy nagyra nőtt R betű mögött találom magam. Innen tökéletesen belátni a pályát, de cserébe elég messze van a vége. A fedezék mögött viszont nem egyedül kuporgok. Alkalmi tűzpáromon ott figyel a rendezőkről jól ismert jR-es felvarró és a ROGERS felirat. Itt nagy baj már nem lehet! Hát menjünk közelebb! Azzal máris toljuk a fedezéket. Biztos, hogy nagy meglepetést okozunk, mert rövidesen vége is a körnek. Hát ezt is megnyertük. A következő menetben viszont sikerül találkoznom olyan ellenféllel, aki nincs tisztában saját fegyverével. Lő, de hogy hová? Vagy 80 BB után sikerül eltalálnia tíz méteren, pedig már szinte egyhelyben állok a placcon. Végül az Autós pályán játszunk. Itt sem sikerül sokáig húznom. Érzem, hogy elfáradtam.

A Konyhát már nem várjuk meg. Megyünk öltözni.

Józsival beszélgetek. Eredendően csak pár háttér információra lenne szükségem, hogy Taki kérésére kerek dolgot írhassak a pályáról. Jövés-menés, pakolás, játékvégi teendők. Nem is akarom feltartani. Elhadarom, hogy ki és mi is vagyok és körülbelül mi az elképzelésem a cikkel. Valami békésebb időpontot akarnék találni, hogy leülhessünk. A példa kedvéért felsorolok egy-két kérdést, de rövidesen azon kapom magam, hogy már nem is az airsoftról, vagy a laktanyáról, a pályáról, hanem sokkal mélyebb dolgokról beszélgetünk. Ha nem is egy akadémiai asztalfoglaló veretes nyelvezetével, de kirajzolódnak a társadalmi problémák, az emberek viselkedésének visszásságai, a jelen és a múlt gazdasági helyzete, a piaci lét nehézségei és még számtalan kortárs élethelyzet. Lassan anekdotákat is előhúz a tarsolyából. Az elsőre távolságtartónak látszó ember színészeket megszégyenítő eredetiséggel adja elő a legképtelenebb történetet a kilincsek szükségszerű leszereléséről, vagy a különféle elképzelésekről, amiket eddig hallott játékosoktól. Nem panaszkodik. Legalábbis olyan természetességgel adja elő, mintha ezek a dolgok a világon mindenki számára megtapasztalhatók lennének. Lassan megtelik a szoba. Először a szervezők ülnek le pihenni, majd lassan kicsiny csapatom, türelmetlen és morcos tagjai sorakoznak fel az ajtó előtt. Érzem, hogy nem véletlenül olyan sötét az ábrázatuk… lassan másfél órája múlt el az a 10 perc, amit nekik ígértem. Józsit 10 percig hallgatják és már nagy össznépi beszélgetés folyik, nyoma sincs annak, hogy nem is olyan rég még tettlegességre is gondoltak irányomban. Röpke 30 perc alatt sikerül is elindulni. Nekem vagy 3 cikkre elegendő gondolat kavarog a fejemben. Lefelé menet sűrű bocsánatkérések közepette szabadkozom, de nincs rá szükség, megértik. Az agyam, Józsi azon megállapításán kattog, hogy Ő nem szervező, vagy üzemeltető, vagy ilyesmi, hanem közösségépítő. Úgy gondolom, igaza van.

Csapatunknak erősen fel kell még nőnie egy ilyen feladathoz, de legalább egy újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Láthattuk, hogy mások,- nálunk tapasztaltabbak - hogyan is csinálják ezt. Láthattuk, hogy bonyolult helyzeteket milyen higgadtsággal oldanak meg, vagy, hogy vannak olyan profik, akik nem csak saját magukért, hanem rajukért is felelősséggel viseltetnek. Rajtuk nem csak dísz a csapatjelvény. Remek szervezés volt. Köszönjük! Remélem, október 9-én hasonlóan nagyszerű játékban lesz részünk!

Játékok:

2017. December 10. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 17. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 24. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2017. December 28. - Csütörtök

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huCSÜTÖRTÖKII AIRSOFT

09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 31. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2018. Január 07. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huVASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

ELITECOMMANDO

Elitcommando a prémium kategóriás csapatépítő tréning! - airsofthungary.hu

 

NAGYJÁTÉK - SCENARIO

Nagyjáték - Scenario - airsofthungary.hu

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Osztálykirándulás - airsofthungary.hu

CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING

Csapatépítő tréning - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Vasárnapi airsoft nyíltnap

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS

Barátságos mérkőzés - airsofthungary.hu