szerda 12 dec. 2018
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
  • default style
  • blue style
  • green style
  • red style
  • orange style
Share to Facebook Share to Twitter Share to Linkedin Share to Myspace Share to Delicious Share to Google 
AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

AKCIÓS AIRSOFT JÁTÉK 8 FŐTŐL: 7.000,- Ft / fő

Az ár tartalmaz: 2000 db lövedéket, airsoft fegyvert, védőmaszkot, a ruha bérlés további 1000,- Ft! Az akció érvényes 2016. június 1-ig!...

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

AIRSOFT CSAPATÉPÍTŐ

Szervezz baráti társaságból csapatot és jelentkezzetek be játszani hozzánk!...

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Minden vasárnap szeretettel várjuk az airsoftos játékosokat! Kérjük jelentkezzetek be telefonon, ha felszerelés igényetek van!...

Nyomtatás

A nagy rabvadászat

Írta: Starosta József Mihály. Kategória: Cikkek

Dead or Alive – Élve vagy halva, avagy a nagy rabvadászat
Szentendre - Izbég laktanya

A játék képei:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.372323549474469.87360.202439096462916&type=3

Az egyik reggel a megszokotthoz képest nem arra ébredtem, hogy reggel van, hanem arra, hogy tavasz. Ez az airsoftosok között azt jelenti, hogy a green gázos pityó nem fagy be az ötödik lövésnél, hanem kellemes pukkogással csábít a zöldbe és virágba boruló természet lágy ölére! Szóval itt a tavasz, hol lehet játszani? Máris adta magát a remek lehetőség – hála korunk nagy közösségi kémkedős oldalának -, hogy Izbégen valami karhatalmis-rabszöktetős missönt teljesítsünk!

Digitális világunkban lassan ott tartunk, ha nem lájkoljuk a reggelit, akkor kapunk egy bökést valamelyik közeli hozzánktartozótól, vagy a taszkmanager kidobál pár alkalmazást a kibertestünkből valamikor koradélután éhség címszó alatt. Hja! Majd’ elfelejtettem, hogy mindez azért történik meg, mert túl sok időt töltöttünk ébrenlétünk első órájából az interneten a kiírás böngészésével, meg csapattagok verbuválásával.

Az év első két hónapját csapatépítéssel múlattuk. Igen nagy büszkeséggel töltött el, hogy az amúgy is együtt játszók hajlandónak mutatkoztak továbbra is együtt játszani, ráadásul felvállalni az amúgy már részben közös értékek még közösebbé tételét, amihez a magam részéről még hozzá is járultam néminemű szellemi termékkel. Szóval, lett felvarrótól kezdve minden földi jó, úgyhogy már csak kétharmad részt emlékeztetünk paramilitáns paranormálisokra. A magam részéről az újzélandi vegyvédelmis kinézetet lecseréltem egy olasz hegyivadász külsőre (aki kártyán elnyerte osztrák kollegája fegyverét, majd azzal kirabolt egy szomáliai kalózt a mellényéért). Mindenesetre az egyenruha projekt minimál budget mellett épp alakulófélben van.

Indulás

Sikeresen meggyőztem Sanyit, hogy játszani akar, cserébe ő is meggyőzött róla, hogy játszani akar, de rajparancsnoki poszttal tiszteljek meg bárki mást. Aztán végül mindenkivel így jártam… „Egy kocsiba négy embert” volt a jelszó. Sanyinak kicsit nehezen indult a napja, szüksége volt némi dohány-, pék-, és egyéb áru elfogyasztására, hogy előbb vezetőképes, majd lőképes állapotba kerüljön. Én meg nagyon előrelátó voltam. Szervezőként kikapcsoltam és gondosan otthon is hagytam a telefonomat (direkte a másikat vittem). A terv bevált. Senki sem tudott felhívni, így minden a megbeszéltek szerint alakult. Az eddigi legegyszerűbb elindulást sikerült produkálnunk.

Gyülekező

A kapuban még azon poénkodtunk, hogy vajon ki hová állította az óráját? A regisztráció során tűnt fel, hogy meglehetősen gyéren vagyunk. A parkoló normál esetben ilyenkor már legalább félig van, de most majdnem miénk volt az egész! Végre nem rohanvást kell öltözni! Komótosan megmutogattam az újoncoknak, mi merre van, aztán felsétáltunk, megszemléltük Józsit munka közben, majd lementünk napozni és készülődni.

Tisztára, mint Karácsonykor! Ezt a reddot-ot neked hoztam, ezt az akksit meg neked. Nocsak! Nem lő a fegyvered? Nem működik? Nem töltötted fel? Elfelejtetted? Nincs BB-d? Hogy az M4 csövét kilencven fokban be lehet hajlítani? Hogy ez normális? Nem. Hogy nem lehet beállítani a dot-ot? Van rajta egy kupak, amit hiába tekersz, azzal ugyan nem történik semmi? És alatta a beállító csavarral próbáltad már? Még nem? Talán érdemes lenne… Szóval a szokásos...

A téli renoválásból előszedett Steyer AUG-A2-m teljes pompájában ragyogott. Lassan megérne valami trendi „X”-t is hozzábiggyeszteni, mert annyit foglalkoztam már vele. Akksit és tárat bele! Lássuk! Kicsit állítottam a Hop-up-on és mint az álom! Na, akkor lássuk az USP Compact-ot! Tárba bele a… fekete BB… „Invisible” felirat a zacsin. Ősszel még látható volt. 2012 januárja óta viszont nem látom. Mármint kilőve… úgy kézben még csak csak meg tudom állapítani a kis fekete gogyóról, hogy ott van-e! Biztos még zöld volt és mostanra érett meg. Kicsit felfelé hord tíz méter után, de jó az úgy! Sajnos a szemüvegjeim sorra nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Izzadok, mint egy ló, ezek meg úgy párásodnak, hogy két percen belül semmit sem látok. Sanyi le is csapott az egyikre. Kell kerítenem valamilyen rácsos maszkot, vagy bármit, ami jobb a kínai arctorzítónál.

Feladatkörök. Nos, vagyunk tízen és kellene egy medic, meg egy rajpk. Srácok azonnal megszavazták, hogy mind a két funkciót nyugodtan elláthatom egy személyben és ha már elértem a hasadt tudatállapotot, akkor igazán oszthatnám magam tovább, hogy egy külön rajt is alkossak magamban. Aztán Gábor megszánt, hogy majd ő lesz a felcser. Ezen Sanyi is felbuzdult és megmutatta, hogy ki lesz a rajparancsnok. Én. Hát ezt nem úsztam meg. Felderítők két fő, támogató egy fő, felcser és rajpk egy-egy fő, lövészek öt fő. Taktika: lelövünk mindenkit. Részletes taktika: felderítő megy elől, aztán a többiek, majd a végén a felcser a testőrével. Aztán lelövünk mindenkit! Mi kell még?! Vizet be, aztán nyomás!

Időközben majdnem elmúlt tíz óra is, így a játszani vágyók, de óraállítással küzdők is megérkeztek. Egész szépen elfértünk a parkolóban és még mazsolázni is lehetett a friss szerzemények között. Aztán kisvártatva feltűnt egy pizsamás alak. Fekete-fehér csíkos ruhában. Kezdődik! Apu kezdődik!

Küldetés

Az óraátállítás kicsit összekavarta a történetet is célszerű megismerkedni azzal, ami lett belőle. „Szentendrén elszökött fegyencet üldöznek a rabvadászok. Aki fosztogatja a laktanya épületeit...” Ha kifosztogatta magát, akkor a határon át távozik. Vannak a jófiúk, akik ebben a tevékenységében meg akarják gátolni, no’ és persze vannak a rossz fiúk, akik meg nem átallottak segíteni neki. Szóval adott egy csíkos ruhás arc, akinek folyton bujdosnia kell, miközben a segítői húzzák, vonják a pályán és igyekeznek a bőszen feléje száguldó BB-ket elkapkodni. A dologban az a nehezítés, hogy a rabnak piros, bringás villogókat kell begyűjtenie. Vagy négy ilyen szerkezet került elhelyezésre a legfontosabb helyeken… Nézzük csak! Autós, Labirintus, Víztisztító, Fenyves. Megvan mind! A dologban annyi könnyítés volt, hogy a villogók villogásra voltak állítva.

A Határ vonala a Konyha-Tankmosó irányban szelte át a pályát. Négy visszaálló a Konyha fölötti Mászófal, a Tankmosó állványa utáni torony, a Fenyves feletti toronymaradvány és valahol a Víztisztító alatt még egy. Rajvisszaállás és egyszer gyógyítós, szalaggal kötözős medic rendszer mellett a szokásos lezárt terület a Csúszda. Ebben az újdonságot a négy visszaálló jelentette. Első hallásra az ember azt gondolta, ha elfoglalja pl. a Labirintust, akkor a Tankmosó lesz a visszaállója. Utólag kiderült, hogy nem ez volt az elképzelés.

Szervezőből szép számmal volt. Láthatósági mellényben, rádióval, esetenként fényképezőgéppel, vízzel és ki tudja még, mivel voltak felszerelkezve. Két oldalparancsok íziben megosztotta a népet barátságos negyven-negyven közeli létszámra. Kisebb küzdelem folyt az egyes sor, illetve a sornak nevezett oszlop kialakításáért. Erre a létszámellenőrzés végett volt szükség. Végül 5%-os teljesítési aránnyal a feladat végrehajtásáért folytatott küzdelemből mi, azaz a „Segítők” kerültünk ki győztesen a részeg, kétszer félbehajtott, oldalt fekvő kígyó alakzattal. Elismerésem az embert próbáló küzdelemért. Szép volt!

A társaságtól ötfős rajok alakítását kérték. Még szerencse, hogy tízen voltunk. Osztódjunk! Gergő (AK47 beta) bevállalta a másik rajparancsnoki feladatkört és vitte magával a dedikált felcserünket is, Norbival (M4), Atival (M4) és Ádámmal (AK47). Boti (R85), Árpi (M249), Sanyi (M4) és Liu (MP5SD6) alkotta az én rajomat. Kit nevezzek ki felcsernek? Árpi kizárva. Sanyi is inkább az a bodyguard alkat. Maradt Liu és Boti. Demokratikus megoldás: ki vállalja? Áááá én biztosan nem. Én sem. Akkor vége a demokráciának! Gratulálok Boti! Mehetsz medikszalagért!

Eredendően olyan belső képem volt a rajparancsnokoskodásról, hogy felállok a töltés tetején, hosszú hajamba tép a szél, felágaskodik a fehér lovam és kardomat kivonva… szóval megmutatom, hogy ott az ellenfél, aztán a többiek elintézik, majd - mikor visszajönnek - megdicsérnek, milyen jól is vezetem őket. Hát ez messziről sem így néz ki és ezt már ennél az egyszerű kérdésnél érezni kezdtem.

Rajból és így rajparancsnokból is volt szép számmal. Összesereglettünk az oldalparancsnok körül, hogy magunkba szívjuk az igét. Besorszámozódtunk. Gergő a négyes rajtszámot, mi meg a kettest nyertük meg. Hét, négy, kettő őrzővédő feladatkör, a többiek pedig szétosztva támadják a pontokat. A nyolcas sniper raj, tehát nekik külön élvezet jut. A Határvonal felől indulunk. Autós pálya és a Futóárok felé utat nyitunk, aztán tovább a Fenyves felé, majd Labirintus és Víztisztító. A rabot védeni kell. A három raj védi és juttatja be mindenhová, a többiek meg biztosítják a terepet, meg utat törnek, stb. Rádiókapcsolat legyen, aztán GO!

A Zebra egy védett „állat”!

A két nagydarab ideális méretű, hogy tökéletesen kitakarja a rabot, úgyhogy mi leszünk a hátvédek, a négyes meg menjen elől, aztán meglátjuk. A népek nagy elánnal meg is indultak a Mászófal, az Autós pálya és az Autós, valamint a Futóárok közti domb felé. Mi a betonfal mögé kocogtunk be a rabbal. A hetes jó elől, Gergő a négyesekkel valahol közelebb, mi meg a fal aljában. Rövidesen jókora keveredés vette kezdetét. Rajukat vesztett, kósza lelkek keresgéltek fedezéket ott, ahol eredendően nincs mi mögé bújni. Állítólag az árokrendszert fel is újították, nem mintha korábban egyszerű eset lett volna. A rab láthatólag tűkön ült, hogy mehessen a dolgára, de a lelkesedése negyed óra múltán már lankadt, mivel egy tapodtat sem haladtunk. Megszállottnak kell lenni, ahhoz, hogy valaki ilyen feladatot bevállaljon. Vagy valami állat érszoftosnak, aki rávehető, hogy bujkálásra kárhoztassák. De a zebra öltöny nagyon ott volt!

Az első tíz percben arról volt szó, hogy a domb a miénk. Rövidesen ennek az ellenkezője derült ki. Ott kolbászoltam hátul, mert az a kényszerképzetem támadt, hogy pár kósza portyázó a hátunkba téved. Igyekeztem a saját embereimet egyben tartani, de mire észbe kaptam, Liu már egy több rajból összeállt vegyes alakulat élén lődözött a mező közepéről, a lőtávon kívüli (jó hatvan méterre), ráadásul fedezékben csücsülő ellenfelekre. Kicsit zavart a túloldalon, kényelmesen sétálók látványa. Ha csak a felénél van hosszú puska, akkor vagy négyszer lelőhetik a zebránkat. Ha meg a dombra is feltéved egy, akkor még jobb móka lesz belőle! Jobb oldal Sanyi, Bal Árpi, Boti közép, Liu meg informálódjon… Hogy túl sokat képzelek az airsoft fegyverekről? Szélcsendben? Kétlem.

Kisvártatva a HQ érdeklődött a rab hogyléte felől. Ahogy visszanéztem a csapatra meglehetősen komikusan nézett ki a két megtermett srác között a rab, aki előtt egy taktikai mellénnyel összefogott zubbony ácsorgott. "A Zebra egy védett állat!" "Kettes, ismételd meg!" Öööö… Szóval leírtam a nem túl rózsás helyzetet… Tartsunk ki! Nekünk nem volt nehéz kitartani, de a többiek erősen hullottak, aminek az lett a vége, hogy jóformán a négyes raj maradt még és pár elszakadt ember.

"HQ itt a kettes raj. A helyzet tarthatatlan. Kivisszük a Zeb… A RABOT!"

A front felől takarva kocogtunk át az Autós pálya előtti útszakaszra, majd óvatos sétával, szemünket meresztve indultunk a Labirintus felé. Ott már egy raj harcban állt. Szórvány, majd heves tűzharc hangjai hallatszottak. Először a sűrűbb részeken zavartam be a Zebrát az árokba és ültettem a nyakára Botit. Gergő a rajával a szemközti sűrű felé nyomult. Liu meg már megint valahol elől szaladgált… Bevittük a pizsamást az út túloldalán egy gödörbe, hátha ott hűvösebb van. Árpit a másik oldalt hagytam, hogy kedvére cövekeljen le és ha bárkit meglát, akkor adjon neki! Abban a hiszemben voltam, hogy a lezárt terület töltésének koronavonala már játéktér, onnan már lehet lőni, tehát nézze azt is!

Mire visszaértem a kupaktanács már javában vitatkozott a Labirintus bevételéről. Ahogy elnéztem, legalább egy raj küzdött az épület Tankmosó felőli végéért. Az ellenfél alaposan beásta magát. A sötétben megbújva várták a gyanútlan áldozataikat. Állítólag a sűrűben is vannak, meg az épület hátánál, de akadt olyan is, aki látta az ellenfeleket előmászni a föld alól, meg teleportálni, meg van velük egy ősmágus és idomított sárkányokon lovagolnak... Ahogy feltűntem egyből megrohantak az ötleteikkel. Mivel nem sok biztos információval szolgálhattak, így otthagytam őket, hogy őrizzék a rabot, Gergő meg oldja meg a bejutást. Hát, nem igazán tetszett nekik a dolog, de végül jobb ötlet hiányában csak azt csinálták, amit mondtam.

Kisvártatva elindult a négyes raj, hogy az épület külső oldalánál megkerülje a Labirintust. Árpi mellé telepedtem és figyeltük a fejleményeket. A csendes beszivárgás körülbelül fél perc után véget is ért, majd pár perccel később jöttek is vissza. Na, Árpi! Ott egyenlőre nem megyünk be. Rajom lelkesedését lehűtöttem, hogy -, ha törik, ha szakad - a Zebrát védjük. Bárki jön, azt szitává lőjük és kész.

A HQ-val megdiskuráltam, hogy amint visszatér a négyes, bemegyünk az épülethez, aztán onnan a játéktérre a bringalámpáért. Milyen egyszerűen is hangzik! Visszatért a négyes raj. Áthoztuk a rabot az útnak a Labirintus felőli oldalára. Felsorakoztunk. Liu, mögöttem Sanyi, Árpi, a rab és Boti. Előttünk Gergő és az elszánt arcok, útszélén elkeseredetten küzdő maradékok. Vezényszóra nekilendültünk és rohanás az épület faláig. Szinte sorfalat alkottunk a rab előtt, hogy bejuttassuk. A sarkon először én, majd Liu és Árpi is találatot kapott. Boti egyesével behúzott minket és meggyógyított. Ez elég rossz statisztika. Árpit a sarkon hagytam, hogy rendszabályozzon meg mindenkit, aki illetéktelenül téved a közelünkbe. Botit ráállítottam a rabra, hogy keressen valami zugot és bújjanak, míg ki nem derül, mi a helyzet.

Liu a kisebb helyiségekbe vezető oldalajtónál állt. Beóvakodott, én meg utána. Lassan, óvatosan lépkedve haladtunk szobáról szobára. Liu bejárta a helyiséget, míg én a folyosón fedeztem. Így jutottunk el a folyosó végére a kétszárnyú ajtóig. A garázs a miénk volt. A szomszédban van a Bank névre keresztelt játéktér és azon túl pedig már a Labirintus. Ismét konstatálnom kellett, hogy megfogyatkoztunk. Sanyi a garázsban Liuval, Boti a bejárat mellett a rabbal, Árpi a szabadtéri részt tartotta szemmel. Gyorsan áttelepítettük a rabot egy sötét szobába Botival együtt. Úgy volt, hogy megyünk tovább, így Árpira bíztam a beszorult ajtót, a többiek meg fejlődjenek fel a bejutáshoz!

Mint utólag kiderült Gergő a négyessel tolt egy sprintet az első garázsig, majd onnan a Bankig, de ott voltak páran, így lelődözték őket. Hirtelen ötlettől vezérelve a következő próbálkozást úgy tették meg, hogy egyszerűen rájuk zárták az ajtót. Máris szabad út nyílt a Labirintus felé.

A HQ-val egyezkedtem, hogy bemegyünk a Labirintusba. Az első próbálkozás után Gergő elmesélte, hogy nem tudnak bemenni, mert akik megpróbálták, azokat a lapuló ellenfél lelőtte. Minimális helyzeti előnyt tudnánk kovácsolni, de ahhoz tényleg be is kell menni. A titkos receptből osztottam ki négy adag „gumibogyó szörpöt” és megveregettem Gergő vállát, hogy vigyen, akit csak akar, a többit meg bízza ránk!

Őszintén szólva a fejekben dőlnek el az ilyen harcok. Ha nem mernek bemenni, akkor nem is fogják elfoglalni. Ha bemennek, akkor legfeljebb lelövik őket, de hát ezért van a medic. Ha meg a medic-et is lelövik, akkor jövök én… és mind ott döglünk meg… de! Legalább az ellenfél is fogyni fog, ráadásul fogalmuk sincs, hogy hol a rab!

A Labirintus elfoglalása eléggé elhúzódott. Próbálkoztak mindennel, de nagyon úgy tűnt, hogy nem sikerült összehangolni a tevékenységet. Elterelés címszó alatt néma integetés zajlott és hasonló elmés tevékenységek sora. Gergő azzal a megállapítással tért vissza, hogy elmennek taktikai visszaállni, aztán újra megpróbáljuk. Többet nem láttam és nem hallottam felőlük.

Beszorulva

Ott maradtunk hatan az épület végében és védekezésre rendezkedtünk be. Liu, Sanyi valahol elől, Boti a Zebrával a sötétben, Árpi a hátsó fal sarkánál, én meg, mint a mérgezett egér szaladgáltam fel és alá. Szórvány lövöldözés folyt imitt, amott. Néha jött egy, két eltévedt csapattárs, volt némi mozgás a töltés tetején, illetve a Labirintus sarkánál, de amúgy semmi intenzív. Nekem meg az tűnt fel, hogy egy idő óta nincs rádióforgalmazás. Sikerült lenémítással vegyes kontakthibát előállítani, így épp akkor kapcsolódtam az éterbe, mikor a HQ már körözvény kiadásán gondolkodott.

Bejelentkeztem és elmeséltem, hogy hol is vagyunk, meg várnánk a négyes rajt, akikkel együtt be tudnánk menni. „Pontosan hol vagy!?” Nem elég, hogy mindenkin van már szalag és jóformán csak ennyien vagyunk, még adjam ki a helyzetemet is… ha már egyszer lehallgathatnak?! Árpi elkezdte sorozni a hátsó részeket, majd a töltés tetejét is, amire meglepetésemben sikerült beesnem a vízelvezető árokba. Kicsit paprikásan felsoroltam minden emberem pozícióját, miközben a feltartott kezű ellenfél leszánkázott a domb túloldalán. Na, ha ezek a hátunkba jönnek, akkor szépen nézünk ki!

Kisvártatva megérkezett az egyes raj. Kértem tőlük, hogy a garázst védjék és készüljenek, mert a négyessel együtt bemegyünk! Szerencsére volt náluk egy snipa is, aki meglehetősen nagy türelemmel próbálta kipiszkálni a távolban mocorgó ellenfeleket. Négyes raj. Azám! Már a HQ is őket kereste, de hiába. Nagyon hosszú időt töltöttünk el ezen a ponton. Néha fel, feltűnt egy-két kendős ellenfél a töltés környékén, vagy a srácok az ablakon át láttak valami mozgást, de komolyabb dolgok nem történtek.

A HQ az Autós pályára akart átirányítani minket. „Negatív! A lezárt terület dombján ellenséges mozgás van.” Végül csak meggyőztek, hogy szabad az út és menjünk. Szerencsére az egyes rajjal tökéletesen összeszoktunk, így elég gördülékenyen mozogtunk és helyezkedtünk. A parancsnokuknak mondtam, hogy elmegyünk és adjanak fedező tüzet, míg ki nem érünk. Az úton fogunk menni.

Az az egyszerű gondolat vezetett, hogy az úton gyorsabban haladunk és ha bármi gáz lenne, akkor az árokban el lehet bújni, ráadásul a várható támadási pontok meglehetősen messze vannak, így még egy tűzharcot is kibírnánk. Aztán vagy jönne az egyes segíteni, vagy a HQ, vagy valaki…

„Árpi csomagolj! Megyünk! Az egyes fedezi a kivonulást, nekünk takarnunk kellene a Zebrát, míg kinyargal a kapun túlra.” Na, most fognak mindannyiónkat ledarálni, ha kicsit is éber az ellenfél. „Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! Végig az úton! Kifelé! Futás!” Azzal, - ahogy azt „Az 54. hadtest” című jó ízléssel megkreált háborús filmben láttam – jó vezérhez illő módon elől kirohantam és… Hát ezek?!

Gyakorlatilag az aszfalt közepén álltam meg, mert nem hittem a szememnek. Két csóka támasztja a Labirintus palánkját és látszólag nagyon jót diskurálnak. Megküldtem két hosszabb sorozatot, még rá is emeltem közben, de ezek nagy ugrándozás közepette csak beszaladtak a palánk mögé. Ilyen nincs! Utólag lemérve ez a távolság negyven méter volt. Reggel állítottam a Hop-ot és egyenesen vitt, mostanra enyhén adhatja csak lefelé… A srácok bőszen elszaladtak, de hát nem járja, hogy a két arcot csak úgy otthagyjam! Már megpróbáltam mindent. Folyamatosan növeltem az emelést, locsolást, kipróbáltam a ráolvasást, meg ami az eszembe jutott, de csak nem sikerült érvényes találatot elérnem. A dologban az vált igazán komikussá, hogy elkezdtek visszalőni. Egész tűrhető szórásképpel jött felém a BB, de a sugár tőlem olyan tíz méterre földet is ért. Ők nem emeltek rá. Szél van, vagy mi?! Mivel rövidesen rá fognak jönni, hogy mennyit kell emelni, így jobb lesz eltűnni! Amikor megfordultam már teljesen kiesett minden körülöttem. Csőlátás, csőhallás, csőnadrág, cső Árpi! El kell érni a rabot és fedezni az útját! Ennyi. Aztán Árpi hangja térített magamhoz. „Eltaláltak.” Reflex-szerűen fogtam meg és húztam magammal jó öt méteren, míg be nem értünk a bokrok fedezékébe. Ekkor esett le, hogy őt már egyszer lelőtték. Hirtelen felindulásból elküldtem a Tankmosóhoz, hogy onnan majd visszaállunk. Nem volt valami szerencsés gondolat, de ott és akkor jónak tűnt. Ő volt az egyetlen, aki akkor járt először a pályán.

Sanyi a kaputól pötyögtette az ellenfeleket. Intenzív tűzharc alakult ki, mi meg a Csúszda előtt tábort vertünk az árokban. Rádión próbáltam segítséget kérni, de nem bíztattak. Sanyi eltűnt, Árpi tankot mos, Liu elől keresi az Eufráteszt, Boti meg tartja az életet a Zebrában én meg önkívületben vagyok, tehát ne zavarjanak! Nincs mese! Futunk! Túl sok merész embert láttam a töltés tetején, hogy ne higgyek senkinek! Visszanézve láttam, hogy Sanyi is felfelé battyog. Van hátvédünk! Vagy egy újabb veszteségünk…

Szerencsésen elértük az Autós pálya határát, ahol kaptunk egy egyszemélyes fogadóbizottságot. Majdnem megkönnyebbültünk, hogy innentől kezdve csak elmehetünk végre taktikai visszaállni, mert különben ott, azonnal szomjan döglök! Aztán várt még ránk egy kis futás az épületig, ahol kedvére begyűjthette a rab a lámpáját.

Épp kifújtam magam, amikor Sanyit meghallottam, hogy javában kurjongat utánam. Odakocogtam, hogy mi lelte? Hát, nem az a hosszútávfutó és nem is unatkozott korábban sem, szóval szeretne valami pihenőfélét. Itt következett egy kis diskurzus a HQ-val, hogy azért, ha idáig kibírtuk, akkor bírjuk még ki egy kicsit. Legyen! Rövidesen újra velünk ücsörgött az árok szélén a rab is. Liu, Boti körülötte, Sanyi… Árpi hol van? Fenébe! Elhagytam! Tényleg el kéne menni visszaállni, mert mindenkin van már szalag és emberhiányunk is van. Kísérjük vissza a Labirintushoz!

Legalább ott meglesz Árpi! Uzsgyi! Vagy félúton járhattunk, mikor egyre erősebb érzésünk támadt, hogy a Tankmosónál lévő visszaállón kendősök gyülekeznek. De vagy három raj, ha nem több! Liu már fedezékben volt, de a többieknek integethettem akármit, mert egészen máshol jártak. Sanyi majdnem rám lépett. Ahogy sikerült a helyzetet felfogni azonnal csináltunk egy hátraarcot. Magam részéről letudtam a dolgot azzal, hogy ott van visszaálló, ahol elfoglalták a játékteret. Ráadásul az sem tűnt fel ekkor, hogy a négy visszaállóból csak kettő lenne a miénk. Valahogy azt érzékeltem, hogy ezzel a problémával számos ember nem találkozott még.

Ott álltunk a placcon, rab az árokban, Botival, Liuval, Sanyi is ott kóvályog, de szó, mi szó én se találtam a helyem. Aztán lassan szivárgott oda pár ember az Autósról. Ebben az idillben jelent meg két jóvágású játékos a Konyha utáni épület sarkánál. Ahh… velünk vannak. Aztán fordultam is meg, hogy talán átveszik a Zebra őrzését… Hová is tettem? Erre ezt hallom: „Akkor mehet?!” Mivan? És csak azért nem varrtak le mindannyiónkat, mert két szemfüles ember lelőtte a két beszivárgót! Miért nem figyelünk?! Úúúúú! Az elől haladónak a bal gallérja fel volt hajtva, így nekem nem tűnt fel a kendő a nyakában. Innentől már egyszerű út vezetett a visszaállóhoz a Mászófalig.

Újra bevetés

Kaja, pia, vetkőzés, pihi. Vajon Árpi hol lehet? Csak feltalál ide! Aztán tíz perc után általános körözvényt kértem a nagydarab támogató géppuskás srácra, hogy visszataláljon. Sajnos ez sem hozta meg a kívánt eredményt, így lesétáltam a HQ-hoz, hogy szóljanak hozzá a témához, mert ő az egyetlen a csapatból, aki most van itt először. Igazán készségesen elő is kerítették. Mint utóbb kiderült épp Gergőékhez csapódott felsőbb utasításra, hogy majd úgyis találkozunk. Állítólag ők meg komoly harcokat vívtak a Víztisztító magasságában. Csak tudnám, hogy lassan egy órája miért nem hallok felőle?!

A HQ nagyon sürgetett bennünket, hogy dolgunk lenne a Víztisztítónál, tehát iparkodjunk oda! felcihelődtünk és mire elértük a Tankmosó-Labirintus kereszteződést már teljes létszámmal haladtunk. Ha a Labirintus nem a miénk, akkor ott gáz lesz. Ablakon tudnak kilőni és mi azon befelé. Többnyire nem figyelik a töltést. Abban az irányban indultunk meg. Liu, én, Árpi, Boti, Sanyi sorrendben, öt méteres lemaradással és csendben. Majdnem csendben… Mutatom, hogy csendben, aztán Sanyi még befejezett két mondatot… Liu átmászott a kerítésen, intett nekem, majd amikor elindultam felé, hogy én is átmásszak, meg odamenjek, hogy megérdeklődjem, mit is talált, akkor már elkezdte mondani a magáét… tíz méterről üvöltve.

Az elveszett négyes

Gergő, amikor oly sikertelenül megpróbálta a különítményét beterelni a Labirintusba és végül inkább elmentek visszaállni még úgy gondolta, hogy visszajön. A Tankmosónál viszont a HQ-val arra jutottak, hogy a Labirintus alatt megkerülik az épületet és a másik oldaláról beköszönnek.

A susnyásban lapultak vagy ketten, de azokat gyorsan kiszedték, majd felóvakodtak a Labirintus másik végén az út töltésére, majd onnan a másik bejárathoz. Legnagyobb örömükre a szomszédos kerítéssel gyűlt meg a bajuk. A kerítésen csak egy helyen lehetett átjutni és itt is sikeresen belefutottak vagy két lapulóba. Az élvezetet még az is fokozta, hogy a Labirintus külső falánál a palánkok meglehetősen lukasak, így onnan is kapták az áldást, amikor más utakon is próbálkoztak volna. Ugyan szórták az épületet, de nagyon nem akart fogyni az ellenfél. Biztos sok medic-et vittek magukkal.

A bujkálásnak meg lett az eredménye. Lassanként a Dzsungelből is elkezdték lőni őket, úgyhogy rendesen fogyott már a medicszalag. Jobb híján folytatták az útjukat a dzsindzsában és egészen a kanyarig jutottak. Ott meg azon lepődtek meg, hogy a népek ott állnak vissza, nem a kerítésnél, így nagy szívjóságból lelődözték őket. Akit nem értek el, az meg befutott a Dzsungelbe.

Ekkor sikerült újra rádiózniuk. Hallották, hogy a rabot a Víztisztítóhoz viszik, így két oldalról támadva elfoglalták azt. Rövidesen érkezett egy másik raj is és ekkor került hozzájuk Árpi. Szegényt az ellenfél elzavarta a Tankmosótól, mert azt hitték, hogy az az ő visszaállójuk és másokkal egyetemben deportálták a Víztisztító alatti kanyarhoz.

A Víztisztítón elvoltak egy jó negyedórát, mert sikerült úgy eldugni a bringavillogót, hogy sehogy sem akadtak a nyomára, pedig vagy tízen is keresték. Végül rendezői segítséggel meglett. A HQ-tól kértek útmutatást, hogy Árpival mit kezdjenek, meg hol van a kettes raj? Végül náluk rekedt, mert a HQ elég nehezen tudta számon tartani azt a majdnem egy tucat rajt.

A Víztisztítótól a Labirintusig egyenes út vezetett. Kicsit megaprították a Dzsungelt. Kicsit beköszöntek a Labirintusba, majd az épület sarkánál megálltak. Gergőnek ekkor már elég kehes volt a fegyvere. Hol lőtt, hol nem. Fel se tűnt nekik, hogy megérkeztünk.

A Labirintus

Liut és Botit előreküldtem, hogy nézzenek szét, mi várható? Mire leértünk a sarokra Sanyi már összespanolt a helyi erőkkel. Rövidesen kiderült, hogy az elveszettnek hitt négyes ragadt a falhoz. Pontosabban Gergő egy külső fedezéknél, a többiek meg a falnál. Szerencsére volt még más raj is, így letudtam a feladat kiosztását annyival, hogy „CQB!” „Liu! Szedj össze embereket, akikkel bemész, mi kintről fedezünk.” Árpi majd megkeresi az út melletti árkot, ha valami kirohanás és nagy tömegjelent lenne. Én meg Botival kintről osztjuk a műanyagot. A végszót Gergő adta: „Lemerültem!” Frankó! Kint ül a fedezékben. Liu mielőtt felém fordult volna, már tudtam, hogy mit akar kérdezni. „Mehetsz!” Felemelte a fegyvert és határozott léptekkel megindult befelé, nyomában vagy négy elszánt harcossal.

Egy bokrot megkerülve Gergő elé akartam kilépni, hátha vissza tud szaladni, vagy lesz valami, de aztán a hirtelen megnyílt nagy üres tér elcsábított. Bentről lövéshangok, szemből a mieink iparkodtak elérni a másik bejáratot. Egy árnyat pillantottam meg majdnem a legtávolabbi sarokban. Vagy öt BB-t pötyögtettem rá és már lendült is a karja. Lemértem. Olyan negyven méter lehetett. Aztán egy másik árny tűnt fel ugyan ott, de szegény még mindig az előző áldozatom volt, csak nem láttam semmi mást a sziluettjén kívül.

Így esett, hogy a Labirintuson is túlestünk. Végre! Kis nyújtózkodás következett, meg a rádióban folyamatos sípolás állt be, így letekertem. Ekkor hallottam, hogy a lezárt területben a töltés is benne van, így onnan nem lőhetnek. Erre pár figyelmeztetés is elhangzott. A Dzsungel felé akartam indulni, de egy rövid beszélgetés megcsapta a fülemet. „Az lezárt terület! Onnan nem lehet lőni!” „Tudjuk, nem lövünk, csak átmegyünk!” Majd rövidesen több „Segítő” társaságában lelőttek. Boti ugyan küzdött az életemért, de sikeresen bekaptam egy újabb találatot. Hol is van a visszaálló? A kanyarban?

Na igen. Mivel miénk a Víztisztító, ezért gondoltam, hogy az alatta lévő visszaálló akkor most a miénk, ha már egyszer a Labirintustól a Tankmosóra mentek visszaállni… Egy merő tévedés, de hát így alakult. Boti, Sanyi, Árpi, majdnem az egész raj! Liu még a Labirintust rója, vagy ki tudja, merre jár?!

Rövidesen a Víztisztító felől jött egy, a hetesektől elszakadt srác, meg voltak még vagy ketten ilyen csellengők. Sebaj! Visszaállunk, kipucoljuk a Dzsungelt és a Labirintus hátát, aztán a Tankmosón megkeressük mindenkinek a hozzátartozóit. Elindultunk. Sanyi azonnal meg is állapította, hogy ellenfél lakozik a dzsindzsa alján. „Hát lőjjed!” Ezt Árpinak sem kellett kétszer mondani! Nagyon megnyugtató hallgatni azt az M249-et, ahogy a BB-kkel töri a bozótost. Ad egyfajta magabiztosságot, miszerint onnan élő ember nem jön ki. Gondoltam, had mazsolázzanak, addig is ránézek a Labirintusra. Azám! Mi ez a sok feltartott kezű ember?! Aha! Az épület falánál felsorakozott egy kendős különítmény, hogy rögvest besurranjon! Rövid sorozatokkal manipulálva egymás után adták meg a találatot. Mire mindegyiknek fent volt a keze már vagy négyen fogtuk rájuk a fegyvereket. Na! Bozóton át is összejött a találat és nem kellett hozzá hosszú sorozat sem.

Miután Liu előkerült és mindannyian sértetlenek voltunk a HQ új csatornát adott ki a zavarás miatt. Itt rövidesen beállt nálam valami technikai malőr, mert folyamatos vételhang jött a rádiómból és csak alig, alig hallottam forgalmazást. Újfent lenémítottam. Feladat a Víztisztítón át elfoglalni a Kábeldobos játékteret, aztán tovább.

A csapat nagy elánnal meg is indult. Az eleje valahol a Gumis pályánál torpant meg és elnyújtott arcvonalat alakítottak ki. Árpi hátul letámasztott… Na, itt hullani fognak a népek. Ez a mozdulat ismerős! Aztán csak a mieink hullottak és nem mentünk sehová. Liu valahol elől, a többiek valahol hátul. Kióvakodtam a garázsok előtti út töltésének koronavonaláig. Tiszta. Intettem Árpinak, hogy jöjjön, mert itt az út! Kisebb győzködés hatására csak felcihelődtek a népek. Mondtam Liunak, hogy fogjál pár embert és kerüld meg az épületet a Csúszda felől! Ekkor csapódott mellénk a kétfős sniper raj. A mesterlövész eddig lencsevédőt keresett, eléggé el volt kenődve, hogy alig adták meg a találatot, a spottere meg igazán nem tudott mit kezdeni magával, úgyhogy most játszana ő is, ha visszük. Ebből lett is kavarodás, mert a spotter egyúttal medic is volt. Azt látom, hogy a Csúszda felől jön vissza Sanyi, hogy marad, mert ez így nem lesz jó. Mi? Megfordultam majdnem agyvérzés kapott el, amikor megláttam a két felcsert egymás mellett kukucskálni a sarkon. Másik irányba visszanéztem, de Liu már eltűnt. Nahogyaza! Akkor utánam! Azzal átóvakodtunk az épület mellett.

Gergő a csatornaváltás után az egyes és a hetes rajjal együtt elkísérte a rabot a lezárt területen át a Fenyves felé, hogy ott bemennek a lőszerraktárig. Az egyes az Autós pálya felé kerül és elvonja a tüzet a Fenyvesről. Ugyan a Kábeldobos pályánál akartak feljönni, de nem arattak nagy sikert. Gergőnek végleg lemerült az akksija, így kiállt. A többiek meg próbálkoztak, hátha jön erősítés.

Az épület mellett kilépve a legnagyobb meglepetésemre a Kábeldobos pálya a miénk volt. Az Autós felőli végén Liu és Árpi célozgatott felfelé a bozótos irányába, illetve voltak még páran elszórva. Beóvakodtunk egy fedezék mögé. Mielőtt bármi értelmeset mondhattam volna megjött az első lecke! Ne hagyd kint a fejed, ha ellenféllel nézel szembe! Liu, én, aztán Boti is kapott… Szerencsére nem közvetlenül egymás után. Bozótos pötyögtetése, sorozása, locsolása, meg kitudja milyen próbálkozások sem hoztak sikert. Sajnos feljutni nem sikerült az úton, mert a nagy roham nekem tárcserével indult. Idáig volt 300 db BB.

Tárcsere ugyan viszonylag gyorsan ment, de a népek már feltartott kézzel álldogáltak. Hirtelen ötlettől vezéreltetve azt gondoltam, hogy a Gumis pálya irányában volna mit keresnünk! Majdnem így lett. A dombtetőn kuksolókat sikerült megzavarni, de a domb alján, a kábeldob mellől lődözőt csak nem találtam el. Viszont ő engem igen. Na, akkor nekem is kapu. Narancsot fel és félreálltam. Aztán Boti és Sanyi is hasonló sorsra jutott. Mondtam a többieknek, hogy elmentünk a parkolóba, mert se víz, se kaja, Gergő meg ott próbál akksit fakasztani az aszfaltból.

Az utós pálya előtt futottunk össze Gergővel. Le is teremtettem, hogy ott hagyott minket elég rendesen, meg semmi rádiókapcsolat, meg, ami eszembe jutott. Itt derült ki, hogy a folyamatos adás az én készülékemben létezik csak. Kikapcs, bekapcs és lőn’ újra rendes forgalmazás. A Fenyvesért megy a harc. Kerítsünk akksit, aztán menjünk vissza! Persze ahogy elértük a kocsikat nem akksi csere, hanem nagy kajálás és piálás vette kezdetét, pedig erősen rádióztak utánunk.

Amikor a srácok végre harci gúnyát öltöttek, hogy gearbox-ot nem kímélő csatába induljanak megszólalt az égi hang és bejelentették, hogy vége, a Zeb… a rab elmenekült és mindent alaposan kifosztott! Na, akkor már nem kell őrizni! Kaja! Némi fosztogatás a büfében, hozott élelmiszerek megdézsmálása és napozás következett.

Délutáni adok-kapok

A nyolcvan harcos délutánra alig fogyatkozott, így a zászlós játékhoz szép számmal maradtunk. A terület az Autós és Kábeldobos pályából, valamint a Futóárokból és a Fenyvesből állt. A két zászló a Futóároknál, illetve az Autós pályánál volt, míg a visszaállók a Kábeldobos alatt, valamint az őrtorony maradványánál. Szalagos és szalagnélküli volt a felállás.

A Kábeldobos pálya szélén gyülekeztünk.  A társaságon erőt vett már ekkorra a fáradtság, hisz olyan, hogy taktikai megbeszélés, vagy bármi hasonló egyszerűen nem volt. Nem futotta. Aztán lassanként ráébredtek az emberek az idő múlására, amit azzal próbáltak izgalmasabbá tenni, hogy próba, vagy csak az életérzés végett elkezdték lövöldözni a bozótost, fedezéket, meg minden olyan tárgyat, ami kellően jó érzéssel tölti el az embert, ha eltalálja. Engem is elkapott a gépszíj. Ragályos lehet a dolog. Pár lövéssel után-állítottam a hop-up-ot. Egész szép lett a lőtáv.

A startjelre megindultunk. Komótos kocogással haladtam egy maroknyi emberrel az Autós pálya garázsai felé. Mivel aszfalton elég kényelmes kocogni, így azzal múlattam az időt, hogy a fák lombkoronája alatt mozgolódó ellenfeleket próbáltam meglesni. Hát, nem kellett nagyon leselkednem, mert azok futottak, mint a nyulak! Ráadásul nem átallottak pont az Autós pálya felé rohanni. Még szerencse, hogy ott az a domb, különben igencsak csúnyán néztünk volna ki. Nem volt mese, így a félnapos fel és alá rohangálást követően itt is be kellett iktatnom egy sprintet.

A srácok gyakorlott módon vették be magukat az épületbe, aminek az lett a vége, hogy bent vagy tízen bujkáltak, míg kint maradtunk vagy hárman. Dombtetőről, kapu irányából, illetve a fenyves felől jöhetnek.  A helyükben a kapu irányában kerültem volna, illetve a dombtetőre másztam volna fel. Végül páran a kettő kombinációját választották és a töltés kapu felőli részén óvakodtak előre. Úgy találtak el, hogy fogalmam se volt, honnan lőttek le.

A visszaállóról a Kábeldobos pálya felé kerültem. Visszaúton láttam, hogy a Fenyves melletti szakaszon beásták magukat vagy öten, így erősen visszaszorultunk a kezdőre, míg a zászlónál ki tudja, hogy hányan maradtak. Óvatosan kilestem az út koronavonala fölött. A mieink vannak az út túloldalán, de velük szemben a fedezékekben az ellenfél hasal, térdel, meg hát szórja rendesen a BB-t. Az Autós pálya felőli feljáróhoz óvakodtam és kilestem. Egy térdel, egy fekszik, egy távolabb hasal. Felkúsztam a fa mögé és a hozzám legközelebbire rálőttem. A társaihoz képest ő volt a leghátsó. Elsőre talált, de látszott, hogy nem érti a dolgot, hogy most tényleg eltalálták, vagy csak képzelődik, így kapott még egyet. Azonnal megadta. A társa is két pöttyintést kapott, hogy egyértelmű legyek. A harmadik már keményebb diónak bizonyult. Viszonylag alacsonyan feküdt. A pötyögtettem, de a lövés végét nem láttam, csak azt, hogy mocorogni kezd a fedezékében. Elég közel csattoghatott hozzá, így már rövid sorozatokkal kezdtem piszkálni és próbáltam emelni, hátha leadja előtte az ívet. Egyre intenzívebben kezdte keresni a kiutat, míg egyszer csak elszánta magát, hogy felpattan és befut egy másik fedezékbe. Hiába. Ha nekem nem is sikerült eltalálnom, azok, akikkel korábban tűzpárbajt vívott alaposan meglocsolhatták, így ő is ment ki. Kimászva még egy távolabb álló harcost is sikerült eltalálnom, így kellő önbizalommal indultam a dolgomra.

Az Autós pályához viszonylag sima út vezetett. A külső részeken jóformán csak egyetlen ember volt. Meglehetősen ijesztő volt belegondolni, hogy összesen ketten védjük a zászlónkat. Addig mozgolódtunk és helyezkedtünk, míg kiderült, hogy lényegesen többen vagyunk! A nagy kommandózás közben egyre másra ciccegtek és szóltak rám a csapattársak a furgon belsejéből, a kocsi alól, a csomagtartóból, de volt egy olyan érzésem is, mintha az egyik kocsi motorházteteje alól susogott volna valaki. Ó, hát majdnem tízen vannak elbújva! Akkor megnézem magamnak, hogy mi van a kapu mellett! Elóvakodtam a töltésig, majd az ösvényen lassan és hangtalanul beszivárogtam a bozótosba. Pár lépés előre, megáll, figyel. Semmi. Ismét pár lépés, de újfent semmi. Hohó! De megfogtok lepődni, amikor a fenyő alól kilövöldözöm a zászlót őrzőket! Már szinte dörzsöltem a markomat, amikor belém hasított, hogy elfelejtettem valamit! Ekkor már pattogott a fejemen a BB. MEGVOLT! Elemi hiba, hogy az ösvényen haladtam és ott, ahol a töltés befordul nem álltam meg szétnézni. Túl gyorsan haladtam és nem hagytam időt magamnak, hogy szétnézzek és figyeljek.

A visszaállón rajunk elszánt hulláival akadtam össze. Menjünk az Autósra és onnan a zászlóért! Zsír! Az épület mögötti domb tetejére nem volt egyszerű felkapaszkodni, de rövidesen öten foglaltunk tüzelőállást egy tizenöt méteres szakaszon. Árpival és az M249-el kezdődött a sor, majd Boti, M14, Gergő, Beta és én az AUG-al folytatódott. Jobb szélre egy bátor bokorharcos társult be G36-al. Óvatosan kukucskáltunk, hogy mi jó van odalent. A fenyő mögött lődörögtek vagy ketten. Balra unottan kószált egy ellenfél és jobbra valami sniper gubbasztott a fedezéke mögött. Leszámítva az alkalomadtán párosával, vagy egyesével elhaladó azonosítatlan egyéneket ennyi volt a zászlójuk védelme.

A taktika a következő. Fentről pötyögtetünk rájuk párat. Kiderül, hogy milyen a széljárás, aztán fedezőtűz alatt lemegyünk a bozótosba, majd az árokban már lesz fedezékünk. Először csak az M14-el próbálkoztunk, majd én is tettem pár kísérletet. Azon túl, hogy néha felénk fordultak mást nem sikerült elérnünk. A szél elhanyagolható volt. Mi a fene van? Teljes alakos jelenségre lődözünk! Szélnyírás van, vagy mi a búbánat? Rövidesen kaptunk egy alapos sorozatot, ami végigzörgette a bozótost, de mivel az első csattanásra lehúzódtunk, meg jóformán csak a fejünk búbja volt ki, így senkit sem találtak el. Ha nekik ilyen jó lőképük van lentől, akkor nekünk is el kéne találni az álló embereket! Hát lássuk a statisztikát! Fejenként vagy hatvan-nyolcvan BB-t eresztettünk el, de semmi. A bal szélen a srác nagy pöckösen sétált tovább, pedig Árpi eléggé szabadjára eresztette a gépszörnyet. Személyes védőpajzs? Egyikük behúzódott a fenyő mögé. Utólag lemértem a távolságot és ötven, ötvenöt méterről volt szó. Szép táv!

Leszánkáztunk a töltés aljába. Egy jobbra, egy szemben mutatta a feje búbját, egy a fenyő mögött, egy meg valahol balra. A távolság negyven és ötven méter közé csökkent. A lövéseik a bozótoson csattogtak, de a földön fekvő embert füvön át nehéz eltalálni. Kisvártatva Gergő és Boti is ott gubbasztott a bozótosban. Nekik a jobb oldali mesterlövésszel gyűlt meg a bajuk, míg én a szemközti arccal próbálkoztam eredménytelenül. Ekkor jött a hirtelen ötlet, hogy bemegyek a közeli töltés mögé. Mondtam is a srácoknak, hogy helyezkedjünk! Sikerült kicsit kinyújtóznunk és én is a földrakás mögé jutottam. Egyből lőttem is egy méretes nagy bakot! Ahelyett, hogy körülnéztem volna csak az foglalkoztatott, hogy megkerüljem a szemközti ellenfelet. A földrakás után az a meglepetést ért, hogy mindenféle új árok nőtt oda, ahol korábban csipkebokor akarta lebontani rólam a gatyát. Egyből kopogott is rajtam a műanyag a nagy meglepődésem közepette. A baloldali ellenfélről teljesen megfeledkeztem. Narancssárgulva indultam kifelé.

A kezdőn próbáltam pár kósza lelket összefogdosni, hogy felmentősereglést imitáljunk a töltés mentén, hátha sikerül valakinek eljutnia a zászlóig. Nem találtam sok követőre, így inkább a gyors előrenyomulás mellett döntöttem. Kábeldobos pályán át, be a Fenyvesbe. Az ellenfelek a fenyők alatti fedezékekben ücsörögtek és lődöztek a kezdőnk felé. Az első fedezékből kihajolva kiszedtem egyet, majd tűzharc indult egy árnyékban kukucskálóval. Kiküldtem vagy három sorozatot, mire megfordult. Gondoltam, hogy megadja, így a következőt kezdtem el lőni, erre az előző nem visszalőtt? Szegénynek a hop-up-ja nem volt beállítva, így előttem vagy nyolc méterrel hullott le minden lövése. Viszonoztam a tüzet és kioldalaztam a nyílt terepre. Csak nem jött rá, hogy legalább feljebb kéne emelnie, hogy a közelemben legyen. Viszont én hogy a fenébe nem találok? Elkezdtem kicsit emelni, de semmi eredmény. Meguntam és leengedtem a fegyvert, mutattam, hogy hol esik le a BB-je. NINCS BEÁLLÍTVA A HOP-UP-OD! Erre feltette a kezét, hogy halott. Na, persze a puszta közepén lődöző és magyarázó embert sem szabad bántatlanul hagyni, úgyhogy mehettem én is a kezdőre.

Összefutottam Gergővel. Mondta, hogy elfogyott a szerencséjük. Boti ugyan karnyújtásnyira kúszott a zászlóhoz, de kiszúrták. Neki meg nemes egyszerűséggel kifogyott a tára, aztán csak csattogott elterelés gyanánt. Na, akkor próbálkozzunk újfent! Nem jutottam messzire, mert a kerítéssor mentén kilesve az egyik kábeldobnál kempingezett valaki. Rövid tűzharcban dőlt el, hogy sétálhatok vagy tíz métert a visszaállóig.

Ekkor tűnt fel, hogy még mindig azt a maszkot látom a töltés sarkán a kezdőnkkel szemben, amit már korábbi sétálgatásaim során is megjegyeztem magamnak. Vagy ott vert tanyát egész játékra, vagy folyton oda ült vissza. Na, akkor én se megyek most messzebbre! Sanyival futottam össze a bokor alatt, ahonnan be akartam lőni a fedezéket. Mondta, hogy van egy snipa, aki nagyon jó helyet talált magának, mert direkt rálátása van a kezdőnkre. Pár bozótszaggató lövése volt az irányunkban, de semmi komoly. Sajnos annyira nem tudtam kilesni, hogy megtaláljam a célpontomat. VÉGE!

Hát nem elvitték közben a zászlónkat?! Állítólag bementek az épületbe és szimplán elsétáltak vele. Na, mindegy. Elfáradtam, így inkább a pakolás pártján voltam. Még kisebb harcok következtek a Dzsungelnél, majd a Legénységin, de ezeket már nem vártuk meg. Lecuccoltunk. A többiek beszélgettek, búcsúzkodtak én meg felkaptam a fotóapparátot és elszaladtam lefotózni az új Futóárkot!

A megújult Futóárok

Az ezen a néven emlegetett intézménnyel már a legelső izbégi játékon komoly ismeretséget kötöttem. Szidtam, mint a bokrot. Akkor közel egy órát töltöttem el benne lapulva és fel alá kúszva, hogy találjak egy utat a távolabbi fedezékekig. Persze nem jutottam el oda, de estem egy olyan méreteset, hogy csak úgy nyekkentem! Nagyobb bajom nem lett a köveken, szerencsére térdvédővel és tenyérprotektoros kesztyűvel készültem. Aztán egy csipkebokor letépte rólam a zubbonyt én meg az ellenfél elé huppantam. Későbbiekben is sikerült párszor ott bujkálni, de akkor is inkább a földhányásai körül, mivel az árok alján nagyon sok kő és vadrózsa bokor volt és nem lehetett benne rendesen haladni.

A tavasz első lehelete megérinthette Józsit is, vagy elege lett, hogy szidom neki az árok alját, mert kerített egy kotrógépet és kipucolta. Milyen lett? Háccc, kempingezésre is alkalmas. Most már szép, kényelmes, mély árkok kalandoznak a töltés árnyékában. Nem csak a régi vonalak, hanem újak is kinőttek. Eddig se volt valami egyszerű bevenni a Futóárkot, de most igazán durva lett. Vagy harminc ember kényelmesen úgy elfér az árkokban, hogy észre se lehet venni őket! Talán kicsit átestek a ló túloldalára, mert beton átereszekből, meg egyéb törmelékből olyan beülős, kempelős, ottalvós, főzőcskézős fedezékeket hoztak létre, hogy ember legyen a talpán, aki betalál mögé! Sajnos a környezet növényzetét megritkították, jóformán csak fenyő csemeték maradtak és a töltés alján pár csipkebokor. Gyakorlatilag húsz méteren belül valamire való fedezék nincs. Olyan szinten bevédhető a játéktér, hogy akár 1:4 létszámaránnyal is tartható.

Hazafelé

A játéktérrel való ismerkedésemet azzal zártam, hogy hiába túráztunk a zászlóért az imént, oda bejutni nem lett volna sok esélyünk. A fotózásból visszaérve felmentünk Józsihoz kicsit beszélgetni. Kérdezte is, hogy hogyan tetszett az árok? Megpedzegettem neki, hogy ugyan lovas nemzet vagyunk, - mindenki legalább egy fontos részét meg tudja nevezni ennek a páratlan ujjú patásnak – de azért nem kéne így átesni rajta. Meglehetősen nehézkes bevenni és olyan extra fedezékek vannak, hogy lassan légi támogatás kell a bevételéhez. Megnyugtatott, hogy ez volt a céljuk, így repes a szíve, hogy sikerült. A projektet azzal akarná koronázni, hogy valamilyen támrendszerrel megfogja az árok oldalát, mert különben nem lesz hosszú életű a mű. Belegondolva, talán egy, vagy másfél lábas rézsűnél ( egy lábas = egy méter távolságra egy métert emelkedik a partfal; másfél lábas = másfél méter távon emelkedik egy métert a partfal) nem is lenne rá szükség, de erről majd még értekezek vele.

Szó esett a következő nagyjátékról is, amit április közepére terveznek. Konkrét elképzelés még nincs, de kitesznek magukért. Ekkor kaparintottam meg a három claymore egyikét. Jóféle meglepetések! Talán ideje lenne bevetni őket, mert az ember folyton azt hallja, hogy így a gyalogsági akna, úgy a gyalogsági akna, de eddig még senkit sem láttam, aki belegyalogolt volna. Ijesztgetni jó, de azért működhetne is néha.

A folyosó és a büfé is sokat pofásodott ez alatt a pár hónap alatt. Ismerve a krónikus lőingerrel küzdő népeket kicsit merész vállalás a büfében lőlapokkal tapétázni. Már látom, ahogy a szénsavas ásványvíztől elboruló aggyal bevetik magukat a hős harcosok a büfés fedezéke… azaz pultja mögé és sorra lövik le az ellenséges papírlapokat. Bár, végül is erről szól ez a történet! Összetartás, barátság, jó hangulat és kiváló társaság!

Nem tudom, hogy Sanyi mit csinált az Ezeréves Sólyommal… ööö Ladával, de csak úgy suhant az úton. Lehet, hogy pár kiló BB-vel voltunk könnyebbek? Az út egyik nagy megállapítása az volt, hogy igen erősen elkél már egy rádió, hisz a fejetlenséget össze-vissza futkározással és kiabálással már nem tudjuk tovább fokozni. Bár, ettől függetlenül a rajparancsnoki feladatokat inkább meghagyják olyannak, akinek ehhez van idegrendszere, de ha nem értettem volna, akkor maradhat ez a feladat nálam. Hácc… Meglátjuk!

Játékok:

2017. December 10. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 17. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 24. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2017. December 28. - Csütörtök

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huCSÜTÖRTÖKII AIRSOFT

09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

2017. December 31. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.hu

Zárva

2018. Január 07. - Vasárnap

Vasárnapi airsoft party - airsofthungary.huVASÁRNAPI AIRSOFT
09:00: Gyülekező
09:45: Kronózás
10:00: Kezdés

ELITECOMMANDO

Elitcommando a prémium kategóriás csapatépítő tréning! - airsofthungary.hu

 

NAGYJÁTÉK - SCENARIO

Nagyjáték - Scenario - airsofthungary.hu

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Osztálykirándulás - airsofthungary.hu

CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING

Csapatépítő tréning - airsofthungary.hu

VASÁRNAPI NYÍLTNAPOK

Vasárnapi airsoft nyíltnap

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS

Barátságos mérkőzés - airsofthungary.hu